Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ ZOLTÁN - Olyan típusú író vagyok, akinek sokáig kell élnie : Forgách Andrással beszélget Ménesi Gábor
- Nagyon súlyos kérdéseket vet fel a darab. A legnagyobb kihívás az volt - ezzel már a fordítás közben szembesültem - hogyan lehet egyszerre megmutatni a darab hétköznapi- ságát és bonyolult összetettségét. Az eltört korsó első megközelítésben falusi komédia, de a legegyszerűbb figurák is hordoznak valamit a nagy görög drámai hősök és a Shakespeare- figurák bonyolultságából. Nem véletlen, hogy Kleist az előszóban Szophoklész Oidipusz királyával állítja párhuzamba darabját, Adám bírót Oidipuszhoz, az írnokot Kreonhoz hasonlítja. Érdemes felfigyelnünk arra is, hogy a két főszereplőt Adámnak és Évának hívják, és már az első jelenetben utalás történik a bibliai bűnbeesés motívumára. Tehetnénk úgy, mintha lokális tréfáról lenne szó, ám az író láthatóan nagyon komolyan veszi. Van egy híres esszéje a marionettszínházról, amelyben arról beszél, hogy vissza kell találnunk a bűn előtti állapothoz, mert túl reflektáltak vagyunk, túl bonyolultan gondolkodunk. Erősen foglalkoztatta Kleistet, hogy milyen a bűnbeesés után visszanyert ártatlanság, ami egy hatalmas mitológiai téma, és Az eltört korsó alapkérdéseként értelmezhető. Adám bíró, ez a sánta, ördögi figura manipulativ módon eléri, hogy éjszaka kettesben maradjanak Éva szobájában. A 15-16 éves parasztlány Ruprecht menyasszonya, még szűz, egyáltalán nem kicsapongó fajta. Kleist nagyon titokzatosan írja le azt a néhány pillanatot, amikor Éva négyszemközt marad a megrontóval, nem tudjuk, hogy megtörtént-e a baj, csak sejthetjük, hogy a kislány egy életre megsérült. A nézőnek egyszerre kell drukkolnia azért, hogy ne így legyen, miközben együtt kell szenvednie Évával.- Kleist az Oidipusz-mítosz és a bűnbeesés motívuma mellé beépít még egy toposzt - Walter törvényszéki tanácsos megérkezésére gondolok -, amely a színházi irodalomban a revizortémával hozható összefüggésbe, és különösen aktuálissá teszi az előadást. Hogyan közelíted meg ezt a szálat rendezésedben?- Ez a különös fővárosi figura az elszámolásokra kíváncsi, de ha már ott jár, azzal szórakoztatja magát, hogy megnézi a pert, ami az eltört korsó körül zajlik. Első pillantásra úgy tűnik, Walter tanácsos az igazságosság bajnoka, aki azért dolgozik, hogy helyreállítsa az igazságszolgáltatás renoméját és megregulázza a kis falusi bírókat, a helyi önkényuralkodókat, akik a párttitkárokra, tanácselnökökre, vagy akár a polgármesterekre emlékeztethetik a nézőket. A darab utolsó nagyjelenetében - miután már elűzték Adám bírót a faluból - Éva elmeséli, mi történt azon a bizonyos éjszakán, s egyúttal fény derül arra is, hogy Adám milyen trükkel csalta be magához a szobájába. Azzal zsarolta meg a lányt, hogy vőlegényét - aki éppen azelőtt kapta meg katonai behívóját - el fogják vinni Batáviába, és a bíró szerint ezt szándékosan titkolják el a lány elől. Adám azonban megígéri, hogy orvosi papírt szerez Ruprechtnek, vagyis csalással kimenti, s ily módon lépésenként kerül közelebb Évához. Miután a bíró elmenekült, a lány Walteren kéri számon a dolgot, mire a tanácsos azt mondja, nem titkoltak el Éva elől semmit. Meggyőződésem, hogy lehetetlen egy mai előadást úgy megcsinálni, hogy a közönség ne vegye észre Walter hazugságát. Megvásárolja a lány bizalmát egy zacskó arannyal, mondván, azzal kiválthatja Ruprechtet a sorozás alól, amennyiben Batáviába vinnék őket, ha pedig mégsem, akkor kamatostul vissza kell fizetnie. Rögtön kér egy csókot is, vagyis - megérezve a lány sebezhetőségét - abban a pillanatban belebújik Adám bőrébe, így Éva kétszeres döfést kap. Ezt a jelenetet úgy is interpretálhatnánk, hogy Walter jó ember és az igazat mondja, de ma már - ismerve az elmúlt százötven év politikai fejleményeit - sokkal érvényesebb, ha gyanút keltünk a nézőben a tanácsos hazugságát illetően, miközben azt is érzékeltetjük, hogy a hétköznapi ember képtelen megítélni egy politikus őszinteségét. Ettől kap a dráma egy egészen elképesztő gellert, ami kiemeli valamennyi kortárs darab közül. Kleist egyébként meg is írta Goethének, hogy darabjai nem a mai színház számára készülnek, mire Goethe gőgösen azt válaszolta, jobban szeretné, ha a fiatal drámaírók a mai kor színházának írnának 105
