Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ ZOLTÁN - Olyan típusú író vagyok, akinek sokáig kell élnie : Forgách Andrással beszélget Ménesi Gábor
Olyan típusú író vagyok, akinek sokáig kell élnie Forgách Andrással beszélget Ménesi Gábor-Amikor legutóbb beszélgettünk hasonló formában, éppen levegőhöz jutottál, hiszen nem sokkal voltál túl nagyregényed, a Zehuze megjelenésén. Azóta úgy tűnik, csaknem teljesen a színház felé fordultál. Ez tudatos döntés eredménye, vagy a körülmények hozták így?- Egyáltalán nem volt tudatos, és szívem szerint nem is alakult volna így, mert magamra elsősorban nem színházi emberként gondolok, hanem íróként. Mégsem mondtam nemet a felkérésekre, és a regény megjelenését követően három darabot írtam: az Éhséget és a Dilettánsokat a Katona József Színház, a Lénit a Pinceszínház mutatta be. Közben a Színművészeti Egyetemen is tanítani kezdtem - a dramaturgosztály társosztályfőnöke vagyok Radnai Annamária mellett -, ami ugyancsak beszippantott a színházba, és rengeteg időt, figyelmet igényel.- Jelenleg, beszélgetésünk idején pedig Az eltört korsó próbafolyamata zajlik, melyet a te rendezésedben mutat be a kecskeméti Katona József Színház. Ez a munka is felkérésnek köszönhetően talált meg?- Igen, a színház keresett meg, de láthatóan jól dobták ki a csalit - tisztában voltak vele, mennyire vonzódom Kleisthez -, mert ráharaptam. Amikor elvállaltam a rendezést, gondoltam a tanítványaimra is, akik időnként lejönnek Kecskemétre, és megnézik a próbákat. Olyan ez, mint amikor az operáló orvos önmagán próbálja ki a műszereit, a rendező pedig megmutatja diákjainak azokat az intim belső folyamatokat, amelyek során megszületik az előadás.- Köztudott, hogy Kleist évtizedek óta közel áll hozzád, többször fordítottál, sőt korábban is rendeztél már Kleist-darabot, a Budapesti Kamaraszínházban A Schroffenstein családdá/ mutatkoztál be rendezőként. Melyek a kleisti írás- és gondolkodásmódnak azok a sajátosságai, amelyek számodra izgalmassá teszik az életművet?- Nem csupán műveit, élettörténetét is lenyűgözőnek találom. Minden bizonnyal kamaszkoromig vezethető vissza, hogy vonzódom a bizonyos szempontból kudarcot valló, másrészt viszont totálisan sikeres művészekhez, mint amilyen Kleist is volt, aki egész életében - mindössze 34 évet élt - marginális, József Attila-i karakter maradt. Ami pedig az életművet illeti, szinte mindegyik műfajban sikerült összetéveszthetetlenül egyénit teremtenie - talán csak költészete mondható némiképp súlytalanabbnak -, mindig arra törekedett, hogy a görögökhöz vagy Shakespeare-hez méltó művet hozzon létre. Kétségkívül magasra tette a lécet, de ebben rejlik minden alkotás értelme. Nem biztos, hogy képesek vagyunk átugrani azt a bizonyos lécet, de újra és újra neki kell rugaszkodni.- Ami Az eltört korsót illeti, rendezésedben a darab mely rétegei, vonatkozásai válnak hangsúlyossá? Milyen dilemmákkal szembesített a művel való újabb találkozás? 104
