Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ ZOLTÁN - Varga Katalin: ?akciónk egészen komoly : Szabó Zoltán levelei Buday Györgyhöz 1934?1935
Varga Katalin ...akciónk egészen komoly1 Szabó Zoltán levelei Buday Györgyhöz, 1934-1935 A fennmaradt dokumentumok véletlene úgy hozta, hogy Szabó Zoltán az első üdvözletében 1934 újév napján, az utolsó levelében pedig 1935 szilveszterén kívánt minden jót az elkövetkezendő évre Buday Györgynek. Ezen két év alatt Szabó Zoltán kísérletet tett arra, hogy egy váratlanul felbukkanó, Zilahy Lajos közvetítette, államilag támogatott társadalomkutatási felkérést megragadjon, és ezen a címen az országosnak ígérkező munkába bevonja a Szegedi Fiatalokat. A levelekből kitűnik, hogy jó érzékkel példaértékűnek és követendőnek tartotta Budayék addigi munkáját, szívesen kapcsolta volna össze saját szociográfiai terveit, elképzeléseit és tevékenységét az övékével. A lelkes szervezést megakasztotta, hogy az állami felvetésből végül nem lett semmi, de ez a szellem szárnyalását már nem akadályozhatta meg. Az együttműködésből megszületett a Fiatal Magyarság - azóta nevezetessé vált - szociográfiai száma, Szabó Zoltán pedig megkezdte tardi felméréseit. Az öregcserkész-mozgalom keretében szervezkedő, huszonkét éves Szabó Zoltán koránál fogva későn fordult a Szegedi Fiatalok felé. Budayék falujáró munkája a húszas évek végére, a harmincas évek elejére tevődött, 1934-ben épp lezárulóban volt. A közölt levelekből is érzékelhető, hogy az egyetemistákból formálódott kollégium tagjai lassan megkezdték önálló - tudósi, közéleti - pályafutásukat, Buday pedig művészi munkájával megindult a nemzetközi hírnév útján. A korszak és a lelkes szervezőmunka megértéséhez érdemes figyelembe venni Szépfalusi István 1962-ben készített interjúját1 2, melyben Szabó Zoltán az általa szervezett mozgalomról és A tardi helyzet születéséről is nyilatkozik. ...visszatérve A tardi helyzetre, erről is, mozgalom helyett lett könyv. Nagyjából így: amikor olyan idős voltam, mint itt a fiatalabbak, minket is ez a kérdés foglalkoztatott: mit cselekedjünk? Pontosabban az, hogy mit lehet cselekedni Magyarországon annak a lehetetlen állapotnak a megváltoztatása érdekében, hogy a magyarság törzse, a szegényparasztság hárommillió koldusnak nevezhető. A kérdés nem csak bennünk élt. Időnként fóltették nekünk. [...] Úgy vágtam ki magam, hogy azt válaszoltam: miután nem tudjuk, hogy miben áll ez a helyzet, először talán meg kellene ismernünk, fel kellene térképeznünk. Hogy ez üres beszéd ne maradjon, megalapítottam a Fiatal Magyarság Szociográfiai Munkaközösséget. A kérdőíves kutató módszerre gondoltam, amire az öregcserkész- szervezet kitűnő alkalmat adott, hiszen rengeteg tanító tagja volt vidéken. Ezekből csinálok munkaközösséget, gondoltam. Vaktában tapogatóztam persze: azt, hogy mi a „szociográfia", tulajdonképpen senki sem tudta pontosan. [...] mivel a munkaközösség nem hozta meg a várt eredményt, 1 A cím az 1934. március 12-i levél szövegéből származik. 2 A Magyar Evangéliumi Ifjúság Konferencia második, dymchurch-i összejövetelén (Nyugati vártán 2. Bp., 2011. 333-336.) 75
