Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Oravecz Péter: Idő, tér

Egyhelyben lebegés, hasogató ellenszél - minket álmodnak vagy magunk is álmodunk.

A perzsaszőnyeg mintáinál nincs valóságosabb.

Akik tűzben fogantak és szellőkből szőttek szárnyakat, most hullámok hátán hánykódnak. Elforgó égbolton a Telifóld kékszín üveggolyóként ragyog.

Börtöneinkből kispórolhatók a rácsok, látogatáskor rokonainkkal helyet cserélhetünk. A fogházak vezetősége négyévenként újraválasztható. Minden lehetséges.

Ami nem, könyvek koporsóiba rejtjük.

Két börtön közt félúton csak tikkasztó meleg és jégzivatar, sivatagok és esőerdők, szédítő magasság vagy tompa, barlangmélyi szívdobbanások. Mintha keddi napokból állna a hét. A középút vándora kutyát sétáltat, kirándulni jár. Az erdő üzenete, hogy vegyük le cipőnket. Ela mezítláb rójuk ösvényeit, átlépve tócsát, ékszer csillogású szárnyfedőt, felszisszenve a sarkunkba fúródó bogáncsok, apró kavicsok miatt: ez minden bizonnyal a mi üzenetünk.

Egy fa nőttön növése az életet meséli el. Nincs Szakértői Bizottság, Cenzori Hivatal, Tartalomfelügyeleti Főosztály, mely felülbírálhatná akár egyetlen kínos mondatát.

Míg egy dolog névtáblát visel, legföljebb nézhető.

A gondolkodás ellenben látás. A látás emlékezés.

A révész emlékeit az egyirányú felejtés sodorja el.

A bölcsek azt mondják, a tükör a tudás visszfénye csak, de van oly hatalom, mi belülről izzik, szíve bőrén is átdereng, s bár ő maga nem Nap, mégis akként ismeri magát.

Kinek gyermeki szemei előtt friss érzetekként merülnek föl az égbolt időtlen titkai, annak a bolygók királya s az esthajnal fénye jelként felragyog.

Macskánk oktalan bölcsességével szemlélni a társasház kertjét nyári éjszakákon, nem rendelni a szomszéd erkélyén pöccenő parázshoz egy álmatlan láncdohányos ideges mozdulatát, hagyni hogy szellő cirógassa bajszunk s átfésüljék bundánk a távoli forgalom zajának kósza hullámai. Belélegezni ismeretlen virágok ismerős illatát, együtt rezdülni minden kis levéllel és szárral,