Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Oravecz Péter: Idő, tér

sóként szívódni fel kusza hajszálgyökerekben, aztán hagyni, hogy valami magára döbbenjen:

meglássa a látást, elgondolja a gondolást, megértse a megértést - emlékezzen az emlékezőre.

Mikor az eldobott kő a lendülő kart felismeri, mikor a lendülő kar a parancsot felismeri, mikor a parancs a gyűlöletet felismeri, mikor a gyűlölet a félelmet felismeri, mikor a félelem az ismeretlent felismeri,

a kőzápor a kődobóra egyenként visszahull.

Ekkor már nincs megsebző, se megsebzett,

se megbocsáthatatlan bűn, se megbocsátó bűntelen, nincsenek szigorú kőtáblák, se ájtatos, szent szózatok,

se betűkből összehányt alkotmányok vagy verseskötetek, se kergetőző szólamok, se torlódó összhangzatok.

Az ég elcsitult tükrén tiszta tó lebeg.

49