Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ ZOLTÁN - András Sándor: Se bourgeois, se proletár : Szabó Zoltán és a harmadik út
„Fölbukkant Szárszón Bibó István későbbi 'harmadik útja' is, még 'harmadik oldal' név alatt. Németh László Erdei kérdésére, hogy mi a harmadik oldal? - ezt mondotta: 'Tegyük fel, hogy van Új-Guineában egy párt, amely azt vallja, hogy Új-Guineának az angolokénak kell lennie, a másik szerint Új-Guinea csak a hollandok alatt lehet boldog. S most föláll valaki és azt kérdi: nem lehetne Új-Guinea a pápuáké? Ez a harmadik oldal.' E meghatározás nyomán támadták Németh Lászlót egyesek azzal, hogy harmadikutassága kollaborálás a fasizmussal. Később viszont Bibó Istvánt vádolták azzal, hogy harmadikutassága kiegyezés a bolsevizmussal, mivel ő, történetesen Németh László védelmében, 1947-ben ezeket írta: ’Ami a harmadik út igazi kérdését illeti, ez teljesen azon múlik, hogy milyen alternatívákat állítunk fel első és második útként. Az a harmadik út, mely a fasizmus és a haladó világ harcában magyar semlegességet hirdetett, vészes őrültség volt ... abban a konkrét helyzetben azonban, a Szárszói Konferencián, ahol a látszat szerint Németh László ennek a zsákutcának a hirdetői közé szorult, ez nemcsak rajta, hanem a kérdés helytelen felállításán is múlott. Ott ugyanis a kérdést baloldalról fogalmazták olyanformán, hogy abból a fasizmus és bolsevizmus egyedüli alternatíváját lehetett kiolvasni. Azóta éppen az derül ki, hogy valójában nem ez az alternatíva, és ... demokráciánk mai formája bizonyos értelemben valóban harmadik út, nem úgy, hogy el akarna kanyarodni a szocializmus felé való fejlődéstől, mint Röpke9 harmadik útja, hanem a szocializmusra való átmenet simább útját jelenti.’ Tegyük-e hozzá Bibó tételéhez, hogy az 'első' és 'második' út olyan önkényes jobboldali megfogalmazása a Szárszón érvényesült baloldali kisiklatásnál nem kevésbé félrevezető. Az alternatíva sokféleképpen lehet hamis amaz egy cél érdekében, amely a pápuákkal s Új-Guineával kapcsolatos.'' (i. m. 67. o.) Szabó Zoltánnak Bibó kitétele „demokráciánk"-ról nem úgy hangzott 1959- ben, mint 1947-ben, amikor még mindketten úgy gondolhatták, hogy a Paraszt Párt, ha harcok árán is, sikerrel vehet részt egy valóban népi demokrácia, vagyis egy a népiek gondolta demokrácia létrehozásában.10 O éppen Bibó írása miatt vívta és nyerte meg, a Valóság főszerkesztőjeként - és később emlékezetesen leírt - csatáját Révaival. Voltak akkor, és vannak ma is, akik az ő akkori szándékukban olyan vágyálmot látnak, aminek éppúgy nem volt valóságtartalma, ahogyan nem lett. Valóban nem lett, ez azonban a jelen összefüggésben, mind 1947-re, mind 2012-re vonatkoztatva, másodlagos. Bibó és Szabó Zoltán is egy igényt és szándékot ténylegesen és publikusan fejezett ki és tartott elevenen, ezért is lehetett az 1956- ban, a forradalom napjaiban újra hatékony. (Ez a véleményem jellegében hasonló ahhoz a másikhoz, hogy a forradalom megtörtént, attól függetlenül, hogy nem tudhatjuk, mi következett volna rá, ha elmarad az ismételt szovjet megszállás.) Ezt az álláspontot egy hozzá tartozó másik, és gyakran figyelembe nem vett körülmény miatt hangsúlyozom. 9 Röpke a szociális piacgazdaság elméletét dolgozta ki, amit a háború után Erhardt elnöksége alatt alkalmaztak, révén hozva létre az ún. „német gazdasági csodát". 10 Borbándi Gyula például egy 1983-as írásában mondja, hogy legalábbis „még nem volt annyira előrelátható 1945 és 47 között, mint mondjuk 1948-49-ben", hogy nincsen esély a harmadik útra. Értékőrzés, Trikolor, é. n. [de: 1998 után], 112. o. 52
