Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Füzi László: Megérkezés : IV. rész

Gyakorlati tevékenységekbe kezdtem, újra elmentem tanítani, óraadó lettem az egészségügyi szakközépiskolában. Később ennek az iskolának a pályáján fociztunk is, időnként elmentem az uszodába, távlatot azonban nem láttam magam előtt. Ha írtam, akkor recenziókat írtam s tanulmányokat, az írásaim személyes hangjáról még nem lehetett beszélni. A Belső Térről akkor még nem írtam semmit. A Belső Térről akkor írok majd, amikor elveszítem a szüléimét és az otthoni világot. Megjelenésekor az Újhold-Evkönyv induló, 1986/1-es kötetét is megvásároltam, a korábban jelzett második kötetben az első belelapozáskor Szőcs Géza Születésnapomra című versére, József Attila-átiratára találtam rá, a vers első elolvasása óta élnek bennem a sorok: „Isten a nincs s van között / s a gumibotban is létezik. / Forgolódik a gumibot, / álmában rám emlékezik: / a gumibot is aluszik / s a társadalmi tudat is: / máma már nem hasad tovább."17 A magam állapotára, helyzetértékelésére különösen a vers utolsó két sorát éreztem talá­lónak, mondjuk így: a társadalmi tudat is aluszik / máma már nem hasad tovább. 29. Másik út, családi, talán ezerkilencszáznyolcvanhétben. Húgomék Hamburgban dolgoztak, őket látogattuk meg, mint ahogy tette ezt mindenki a családból, pontosan beosztva. Hamburgról kevés emlékem maradt, a város képe ma már nem áll össze bennem. Arra viszont emlékszem, hogy Kielbe utaztunk, életemben először ott láttam a tengert. Az Északi-tenger finom, rejtélyes nyári szürkesége él bennem. Nem mondom, hogy rejtélyesebb volt ez a tenger, mint a később megismert déli tengerek. Nem mondom ezt, mert sem az északon, sem a délen lévő tengerek rejtélyes­ségét nem ismerem. Az, hogy a parttól pár méternyire úszkáltam bennük, nem jelenti azt, hogy a rejtélyeikkel találkoztam volna. Az a fenti, északi szürkeség viszont összetettebb volt, mint a gyönyörű déli kékség. Kiel után Lübeckbe utaztunk. Ennek a városnak a belső magját nem felejtem el soha. Thomas Mann szülőházát sem. Itt éreztem meg az értéket teremtő polgárság erejét. Itthon az értéket teremtő polgársággal soha nem találkoztam, csak azokkal, akik hivatkoztak a polgárságra, vagy éppen siratták. 17 Szőcs Géza: Születésnapomra. Újhold-Évkönyv, Magvető Kiadó, 1986/2., 85. 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom