Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Füzi László: Megérkezés : IV. rész

30.

A magyar társadalom még a nyolcvanas évek második felében is közösségi társadalom volt.

Nem úgy ahogy a régi paraszti világ volt az, s nem úgy, ahogy a szocialista berendezkedés a felülről irányított közösségiséget elképzelte, hanem inkább úgy, ahogy a közös léttapasztalat a már ezer irányba széthúzó társadalmat még képes volt összeszorítani.

Ha másképpen lett volna, akkor a rendszerváltás sem lehetett volna közösségi történés.

Az volt, még akkor is, ha már nem úgy volt az, ahogy azt az idejétmúlt közösségiség felkent hirdetői elképzelték.

A nyolcvanas évek második felében még az emberek közötti anyagi különbözőségek sem érték el a mai értéket. A gazdasági tevékenységeket szabadabbá tették, ezzel természetszerűen a társadalom differenciálódása is megkezdődött.

Majdhogynem harminc év telt el azóta, közben nemcsak a rendszerváltás zajlott le, hanem korábban el nem képzelhető méretben mutatta meg magát számunkra is a világ, s elkezdődött - végbement? - a digitális forradalom. Az általunk megismert valóság mellett új valóságok jelentek meg.

Mindez egy időben a hagyományos közösségek és az egyén kapcsolatrendszerében a hagyományos értékek egyre inkább leválnak az egyénről, ez a tradicionális családi-nagycsaládi hagyományoktól való elszakadást jelenti.

32.

Ezerkilencszáznyolcvankilenc nyarán Olaszországba, Velence mellé, Jesolóba utaztunk, pontosabban Lido di Jesolóba.

Akkor jelent meg az első könyvem, annak a tiszteletdíja forintra pontosan állta négyünk egyhetes nyaralásának költségeit.

Ma ugyanakkora tiszteletdíjat kapok egy könyvért, mint akkor kaptam, a sokszoros infláció ellenére.

Ma talán egyetlen napi nyaralásunk költségeit sem biztosítaná egy-egy könyvem honoráriuma.

Megláttunk egy hirdetést, olaszországi nyaralást hirdettek, ez volt az első ilyen, amelyikkel találkoztunk, azonnal befizettük rá a könyvért kapott tiszteletdíjat.

Aztán útnak indultunk, akkor már megvolt a kis-Polskink, Ági vezetett, mint mindig. A tetőcsomagtartón sátrat vittünk, Ljubljanában meg kellett állnunk egy kempingben, egyetlen nap nem tudtuk volna megtenni az utat. A hegyekbe vezető úton végig a kapaszkodósávban pöfögtünk.

45