Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 5. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT OTTLIK GÉZA - Simoncsics Péter: Vászolyi Erik 77 éve : Avagy mit tehet egy finnugrista az ausztrál bennszülöttekért?

és 1966-ban, ahol értékes nyelvi és folklóranyagot gyűjtött, melynek egészét csak sokkal később, 1999-ben, 2001-ben, 2003-ban és 2010-ben (Vászolyi 1999, 2001, 2003, 2010), jóval a szovjet birodalom összeomlása után sikerült csak publikálnia Magyarországon, sőt 2010- ben már az oroszországi Komiföldön is. Legértékesebb fölfedezését azonban, az északi zűrjének egy csoportja, a Kolva településen lakók (röviden: a kolvaiak) epikus énekeinek eredetét föltáró gyűjtését, szerencsére még azon frissiben publikálhatta (Vászolyi 1967, 1968a, 1968b). Ezek az énekek komi nyelvűek ugyan, de a nyenyec folklór alkotásai, amelyeket a nyenyecek földjén 1830-ban orosz misszionáriusok alapította egyházas településre, Kolvára beszivárgó zűrjének a XIX-XX. században vettek át, s mentettek így meg a jövőnek, miközben az eredeti nyenyec népesség elfogyott, majd be is olvadt a szaporább komi népességbe. A kolvaiak epikus kultúrája a folklór nyelvi (és egyéb) határokat nem ismerő természetének és alkalmazkodó képességének eklatáns példája, amelyet Vászolyi Eriknek köszönhet az uráli nyelvészet és folklorisztika.

Vászolyi Erik nyitott személyiségére jellemző, hogy miközben komi nyelvi tanulmányok foglalkoztatták, kenyérkereső foglalkozásában, gimnáziumi magyartanárként is sikerült maga köré gyűjteni rendhagyó tehetségeket. Közülük is kiemelkedik Hajnóczy Péter, akit rövid élete (1942-1981) és még rövidebb alkotó pályája ellenére a XX. század végi magyar próza megújítójaként és klasszikusaként tart számon az irodalomtörténet.

Magyarországról történt emigrációja, korabeli hivatalos és megbélyegző szóhasználattal „disszidálása" után két évet Angliában töltött, majd a perth-i egyetem meghívását elfogadva Ausztráliába tette át székhelyét, ahol az ausztráliai bennszülött nyelvek szakértőjévé képezte át magát. Itt hasznosíthatta mindazt, amit finnugristaként tanult és terepmunkájában tapasztalt. Számos nyelvi programot kezdeményezett és hajtott végre, több könyvet írt a bennszülött nyelvekről. A nyugat-ausztráliai Perth egyeteméről ment nyugdíjba 1995-ben. Ausztrália bennszülött nyelveinek leírásában és földolgozásában elért eredményei közvetetten az európai műveltségben gyökerező összehasonlító nyelvészeti tanulmányainak, közelebbről finnugor nyelvészeti képzésének köszönhetők. De nemcsak annak, hanem a történelem magyar, tágabban kelet-európai vonatkozásainak: „bennszülött" magyarként nem felejthette el, milyen is az, ha egy kis népet (és országát) alávet, elnyom, kihasznál egy világbirodalom. Ebből következik, hogy Ausztráliába kerülve mindjárt az ottani alávetettek, a bennszülöttek keltették föl érdeklődését és együttérzését. Beleérző képességének köszönhetően meg tudta nyerni bizalmukat, nyelvészeti szakértelme pedig hozzásegítette ahhoz, hogy megértse gondolkodásmódjukat és nyelvüket is.

így történhetett, hogy az ausztráliai nyelvek kutatásának - Vászolyi Eriknek köszön- hetőleg - van magyar nyelvű összefoglalása: a L'Harmattan Kiadónál 2003-ban megjelent Ausztrália bennszülött nyelvei című könyv. E munka több mint bevezetés és több mint áttekintés (angol terminusa szerint survey). Ha tehát nem szokványos oktatási és/vagy akadémikus műfajú mű, akkor vajon mi? A beköszöntő szerint (Lectori salutem!) diskurzus, ami a Szerző bevallása szerint menet közben alakult azzá: „Miközben naponta farkasszemet néztem a komputer képernyőjével, próbáltam azzal hitegetni magam (pia fraus!), hogy nem is a monitort bámulom, hanem egy csoport magyar fiúval meg leánnyal, egyetemi hallgatókkal disputá- lok, valóságos, élő emberekkel, akik hol hallgatnak, hol kérdeznek, hol felelnek, de eleven résztvevői a diskurzusnak velem együtt" (i. m. 9-10. lap). Valóban: ritka üdítő oázis Vászolyi Erik könyve a mai magyar (és külhoni) nyelvészet (és azzal együtt a nyelvészeti oktatás) sivatagában. Üdítő, mert nincsen benne semmi tudóskodó exkluzivitás és nagyképűség, ezzel szemben minden sorából árad a - napjainkban egymást érő felsőoktatási tervezetekből és „reformokból", valamint a belőlük születő gyakorlatból teljesen hiányzó - pedagógiai erósz, a fiatal nemzedéket a meghódítandó tudás ismeretlen területén nagy érzékenységgel vezető és kísérő géniusz.

86