Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 5. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT OTTLIK GÉZA - Simoncsics Péter: Vászolyi Erik 77 éve : Avagy mit tehet egy finnugrista az ausztrál bennszülöttekért?
rosszat" választotta: kiadta a merénylőket a németeknek, amit Beke Ödön sohasem tudott megbocsátani kollégájának. Bereczki Gábor szerint a legenda valóságmagva az, hogy a német megszálláskor a Gestapo tudomására jutott, hogy a zsidó gimnázium diákjai között vannak olyanok, akik az illegális kommunista párt tagjai, s „kérték" az igazgatótól a két megnevezett diák kiadatását - erősen kétlem, hogy Berlinben készült nyilvántartás alapján. A diktatúrák lényegéhez tartozik, hogy báránybőrbe bújt farkasként „kérnek", amikor voltaképpen parancsolnak, önkéntesnek mutatják a kikényszerített tettet, s ezzel a cselekvés felelősségét is átruházzák annak elszenvedőjére. Fokos-Fuchs, mit tehetett volna, kiadta a két diákot a németeknek, hiszen tisztában volt vele, hogy akár megteszi, amit a németek kérnek, akár nem, a megnevezett diákokat mindenképp elviszik. Egyikük megmenekült, a másik odaveszett a háború kegyetlen végjátékában. Az eseményeknek ez a kimenetele visszamenőleg is fönntartja, sőt fokozza a Fokos-Fuchs Dávid tragikus dilemmája és Beke Ödön iránta megnyilvánuló engesztelhetetlensége közti feszültséget, nem beszélve a történelem későbbi kacskaringóiról, melyek, azt hihetnők, relativizálják Fokos-Fuchs tette és Beke ítélete közti eltérést újabb adalékul a történelem mint az élet tanítómesternője ... szeszélyes természetéhez. Vászolyi Erik 1968-ra, emigrációjának évére kiválóan képzett finnugrista, és főként a saját kezdeményezésének köszönhetően - a szakmában különlegesen ritka kivételként az akkori Magyarországon - gyakorlott terepnyelvész lett. Már egyetemistaként az volt a kifogása, hogy a finnugor nyelveket, s az általa választott „komit nem élő modern nyelvként tanították, hanem csak mint az összehasonlító nyelvészethez adatokat szolgáltató példatárat. Egyetlen szót sem szóltak az élő és kifejező komi nyelvről, amely nyersanyagul szolgált száz és száz könyvnek és újságnak (amikről a mi egyetemünknek tudomása sem volt). Diákcsere és utazási lehetőség azokban az időkben és a világnak azon a részén nem létezett. Egyetlen ajtó azonban, úgy látszik, nyitva maradt, és én éltem a lehetőséggel, hogy belépjek rajta, leveleket írtam hát a komifóldi Sziktivkárban működő pedagógiai főiskolának és az akadémiai kutatóintézetnek, melyekben bemutatkoztam, és elmondtam, hogy egyetemista vagyok és tanulmányi éveimet, sőt az utána következőket is szeretném a komi kultúra, nyelv és történelem tanulmányozásának szentelni. És miért ne vehetnénk föl a kapcsolatot már most levélben, mielőtt a remélhető személyes kapcsolat is létrejöhetne közöttünk. Rövidesen biztató választ kaptam tőlük, amit aztán könyvek és más nyomtatott anyagok követtek. Az egyetemen hozzáférhető, élettől idegen absztrakciók után komi tanulmányaim hirtelen megteltek élettel, minthogy most már olvashattam »eredeti nyelven« komi könyveket, és kapcsolatba kerülhettem hús-vér komi emberekkel, diákokkal és tanárokkal. Olyan híd épült ki közöttünk, amelyet máig használunk." (Vászolyi 2010:17.) A történelem ismét közbeszólt. Az 1956-os magyar forradalom leverése után, az azt követő megtorlást kiegyensúlyozandó, bizonyos irányváltozás következett be a Szovjetunió Magyarország iránti politikájában: a szovjet külpolitika minden lehetséges szálat megragadott, ami hozzáköthette Magyarországot a szovjet birodalomhoz. És ilyenek voltak a korábban szinte semmibe vett, a magyarokat a Szovjetunióban élő rokon népekhez fűző kapcsolatok. E kapcsolatok fölelevenítését, tekintettel a szóba jöhető szakemberek (nyelvészek, folkloristák, néprajzosok, muzeológusok) szűk körére és csekély számára, nem ellenezte, mert ellenőrizhetőnek ítélte a KGB és magyar társintézménye. így történt, hogy engedélyezték a forradalom után röviddel, már 1957-58-ban, hogy magyar nyelvészek, Hajdú Péter és Kálmán Béla kutatóútra mehessenek a Szovjetunióba. Ők ugyan még csak Leningrádig jutottak, ahol az Északi Népek „Herzen" Főiskoláján tanuló nyenyec, valamint hanti és manysi hallgatók között gyűjthettek autentikus nyelvi és folklóranyagot, de utánuk Vászolyi Eriknek már sikerült élőnyelvi terepre, komik közé is eljutnia. A tanulmányainak befejezése és az emigrálása közötti viszonylag rövid idő, mindössze tizenkét év alatt kétszer járt a komik (zűrjének) földjén, a Szovjetunióban, 1959-60-ban 85
