Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 5. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT OTTLIK GÉZA - Simoncsics Péter: Vászolyi Erik 77 éve : Avagy mit tehet egy finnugrista az ausztrál bennszülöttekért?
Simoncsics Péter Vászolyi Erik 77 éve* Avagy mit tehet egy finnugrista az ausztrál bennszülöttekért? Vászolyi Erik 1933. március 24-én született Budapesten. Életének hetvenhét éve igazolja a latin szentenciát, hogy História est magistra vitae. Vászolyi életének első felét a világtörténelem három nagy krízise jellemzi: gyerekként látta a II. világháború pusztítását, később egyetemista ifjúként résztvevője volt a totalitárius diktatúra élleni ígéretes, de rövid életű magyar forradalomnak 1956 októberében, és felnőttként megélte, hogy a Varsói Szerződés csapatai (köztük a miénk) véget vetettek az „emberarcú szocializmus" kísérletének Csehszlovákiában 1968 augusztusában. Ekkor gondolta úgy, hogy már mindent megtanult, amit a történelem a szovjetek dominálta kelet-európai régióban neki „tananyagként" nyújthatott, s elhatározta, hogy inkább Nyugaton próbál szerencsét. Döntése érthető és teljességgel igazolható. Mint a forradalom résztvevője és a rákövetkező elnyomás elszenvedője tisztában volt azzal, hogy nem sok jó várhat Magyarországra és az egész régióra Csehszlovákia okkupációja után, amikor a szovjethatalom újra megszilárdította magát. Vászolyi Erik nem szerette volna életének hátralévő részét abban a „hosszú sarkvidéki éjszakában" lehúzni, amit a Kelet-Európábán magát restauráló szovjet uralom ígért, hiszen még csak 35 éves fiatalember volt. A történelmen túl voltak Vászolyi Eriknek más mesterei is Magyarországon, köztük olyan kiváló finnugor nyelvészek, mint Fokos-Fuchs Dávid és Beke Ödön professzorok. Előbbi a permi nyelvcsaládhoz tartozó komi (zűrjén) nyelv tudósa, utóbbi a volgai nyelvek egyikének, a marinak (cseremisznek) a kutatója. A tanulni vágyó Vászolyi Erik viszonyulási képességét dicséri, hogy szorgalmas tanítványa tudott lenni e két, temperamentumukat tekintve oly különböző, sőt egymással kifejezetten ellenséges viszonyban álló mesternek. Kettejük személyes viszonyát - mi más, ha nem - a történelem alakította tragikusan feszültté, s táplálta legendává a nyelvészek között is virulens folklorisztikus világfölfogásban. Elmondom hát előbb a legendát úgy, ahogy eljutott hozzám. Mindketten a budapesti zsidó gimnázium tanárai voltak már a II. világháború előtt, a világháború végjátéka idején pedig Fokos-Fuchs Dávid volt a gimnázium igazgatója. Úgy mesélik, hogy az 1944 márciusában bevonuló németekre rálőttek a gimnázium épületéből. A németek választás elé állították az igazgatót: vagy kiadja a - különben sikertelen - merénylet elkövetőit, vagy megtizedelik a gimnázium egész diákságát. Fokos-Fuchs Dávid a „kisebbik * Hétköznapi értelemben 79 évről kellene írnom, csakhogy az nem „kerek" szám - ellentétben a 77-tel, ami a folklorisztikus felfogás szerint „kerek" szám, s így ünneplésre, „laudációra" érdemes. 84
