Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 1. szám - Füzi László: Megérkezés : IV. rész

lapokat, írásokat, leveleket mutatta be, aztán pedig az tűnt fel, ahogy szinte demonstratív módon vállalta a véleményét. Aztán egy újabb mondata egy interjúból, erősen élek mostanában, mondta. Ágival is jártunk náluk, s a Forrástól is, másokkal, többször találkoztam ott Pócs Péterrel, aki plakátművészként lett ismert, s Zám Tiborral, ez azt jelzi, hogy Sanyival már nyolcvannégy tavasza előtt kapcsolatban voltam. Ezerkilencszáznyolcvannégyben Nyugatra utazott, Borbándi Gyulának a népi mozgalomról írott könyvét kaptam tőle ajándékba, a szerző nekem szóló dedikációjával.

Arra, hogy Kőhegyi Mihályt mikor és hol ismertem meg, már nem emlékszem. Mihály régész volt, kiváló régész, s ezer más is érdekelte, a régészet, a numizmatika és pénztörténet mellett érdekelte a művelődés- és művészettörténet, és az irodalomtörténet is. Ágival és velem is kereste a kapcsolatot, ő vetette fel, hogy összegyűjti a közgyűjteményekben lévő Németh László-leveleket, s dolgozzam fel azokat. Ez a munka a korábbinál mélyebben rántott bele a Németh László- filológiába, s a Németh-levelek kiadásának elindítója lett.

Kőhegyi Mihály (1934-2001) régész. Katymáron született, az egyetemet Budapesten végezte, 1958-ban került Bajára, a Türr István Múzeumba, 1986-tól a múzeum igazgatója volt. Szerteágazó tevékenységének egyik ága a régészethez kötődött, a másik a pénztörténethez, ezt követően következtek a fentebb jelzett tevékenységi körök. Sajátos egyénisége számos történetben őrződött meg. Erősen kötődött a reáliákhoz, ám hirtelen fordulattal szinte mindig átváltott az elvont gondolkodásra, jelezve, hogy érti a világ működését.

Vörös Gabriella nekrológjából idézek: „Kétségkívül, régészeti tevékenységének legnagyobb vállalkozása a madarasi 2-5. századi szarmata temető feltárása volt 1963 és 1974 között. Elbeszélése szerint sokszor került nehéz helyzetbe, amikor 'üres'felületeket ásatott fel, de csak így sikerülhetett természetes és - a szarmaták által kialakított - mesterséges határaival együtt feltárni a teljes temetőt 623 sírjával és a területen található kicsi Árpád-kori sírcsoportot és a hozzá tartozó laza szerkezetű falut. (...) A régészet mellett a numizmatika állt hozzá a legközelebb a tudományok közül. Egyik riportjában arról beszélt, hogy éppen a madarasi temető pénzmellékletei ösztönözték arra, hogy közelebbről megismerkedjen velük, s rajtuk keresztül a pénztörténettel. Néhány év múlva az egész Alföldről összegyűjtötte a római pénzeket, végül máig fontos, kereskedelemmel és úthálózattal kapcsolatos szakcikkek születtek a kezdeti érdeklődésből. (...) Gazdag könyvtára - családja akaratából - a szegedi múzeumba került. Az adomány fiatal szakemberek képzését segíti majd, elsősorban a Régészeti Tanszék hallgatói veszik hasznát hagyatékának. "13

A nekrológban jelzett jelentős madarasi ásatásának feldolgozása halála után tíz évvel jelent meg: Kőhegyi Mihály—Vörös Gabriella: Madaras-halmok. Monográfiák a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékéről, Szeged, 2011.

13 Vörös Gabriella: Kőhegyi Mihály. Archeológiái Értesítő, 128 (2003), 264, 265.

38