Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 4. szám - Miklya Luzsányi Mónika: Angyal piros papucsban

Miklya Luzsányi Mónika Angyal piros papucsban Részlet dr. Tóth Piroska orvos-misszionárius1 készülő életrajzi regényéből Tudta, hogy veszélyes helyre küldik, megrémült mégis, amikor az első soro­zatot leadták a kórházra. Betapasztotta a fülét, hogy ne hallja a kalasnyikovok csattogását. Azon az ötvenhatos éjszakán hallott először közvetlen közelről pus­karopogást. A kiáltások mellette csaptak fel, davajtye, davajtye, de ő tudta, nincs ott már senki, aki mozdulhatna, legalábbis lábon nem jut el a parancsnokságra, aki haslövést kapott. Csak lapult a kukoricatorzsa közt, szinte a fülébe lihegtek a farkaskutyák, mellette alig tíz méterrel haláltusáját vívta a másik szökevény, fémesen csattant a závár, ahogy beleeresztették az utolsó sorozatot. Annyira félt, hogy még imádkozni is elfelejtett, csak azt a távoli fénypontot nézte mereven, amit a férfi mutatott neki az imént, ha oda eljut, megmenekült. Ausztriában a menekülttáborban, meg később Tübingenben a trópusi kórházban, ahol a missziói munkára készítették fel, többen mondták neki, hogy biztosan angyallal találkozott. Valóban úgy jelent meg mellette a férfi, szinte a semmiből, s úgy is tűnt el, egy pillanat alatt. Nesztelenül vezette végig az úton, egészen az osztrák határig, az orosz katonáknak meg mintha hályog lett volna a szemükön, nem vették észre őket, amikor elhaladtak az őrbódé előtt, a kutyák sem érezték meg a szagukat, lépteik neszére sem füleltek fel. Protestáns hite távol állt az égi csodáktól, csak abban az egyben volt bizonyos, hogy Isten hozta ki őt akkor a szolgaság földjéről. Önkéntelenül a fülére tapasztotta a kezét most is, percekig mozdulni se bírt, szinte megbénult, amikor meghallotta a gépfegyverek zaját. Már Németországban tisztában volt vele, amikor kézhez kapta a kiküldetése iratait, hogy a pakisztáni szolgálat önmagában is kockázatos egy keresztyén nő számára, ráadásul Kasmírt, ahol a missziós kórház állt, nem csak a faji villongások tették veszélyes tereppé. A Himalája alján húzódó dús völgyre Pakisztán és India is számot tartott, s szí­vesen bekebelezte volna a két szomszédos vörös róka is. Bár Kína Tibettel volt elfoglalva akkoriban inkább, az oroszok viszont Afganisztánon keresztül bár­mikor könnyen betörhettek a függetlenséget éppen hogy kóstolgató országba. A doktornő nem tudhatta hát, hogy orosz, kínai vagy indiai kalasnyikovok csa­holnak körülötte, csak azért imádkozott, hogy ne pakisztáni fegyverek szóljanak, 1 Dr. Tóth Piroska a hatvanas-hetvenes években több évet töltött Pakisztánban, majd egy évtizedig Kamerun legszegényebb részein, bozótfalvakban szolgált. Szakképesítései révén szülészi, nőgyó- gyászi, gyermekorvosi, sebészi és általános körorvosi feladatokat látott el az adott területek missziói kórházaiban, egészségügyi állomásain. 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom