Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Tandori Dezső: A Magyar Szókincstár felé/felől : Plusz Kosztolányi; Országh-szótár angol-magyar
mondhassak magamról, olyat, ami nem szokvány, ami másoknak másképp volna kellemes etc., nem bírják ki?" Ezt kérdem. Nem, hogy ebben is ne nekik legyen igazuk stb. Mit számít az én szegény, csekély életem, miért ne lehetne ez a sokszorosan, közel-távol tönkretevődő legalább ebben-abban önmaga, az, ami? A fehér tigris puha lépteit hallom, amúgy is, mint különös hírmondó, sajnos, túl sok rossz újságot is tudva, rettegve, nem ingerkedés ez, kötekedés, gáncsoskodás, civakodás ez részemről (szókincstár), nem veszekedősség, szurkálódás, nem, egyszerűen a békés, higgadt ellentétlehetőség megfelelője, e dolgok párja a Magyar Szókincstárból, kötődés a kötekedés helyett, kivédése annak, ami végül mégis - szóism. - kötekedés lenne, ha némán is, és (Rilke J.A.) remény, hogy valami jobban lehetne, kötelék, béklyó helyett oldottabban a szókincs ellentétpárjai közül. Ó, Csokonai áldott-eszményi! hívság, ó, téged hívlak? Ha másutt elkenésgyanúsak vagyunk magunknak... Nagyon kell vigyázni ítéleteinkkel. Merőben átmenetiek lehetnek. Kleet, írom, Paul Kleet kezdtük páran utóbbi időn kicsit leírni...átmenetileg gondolván...de nem a legaktuá- lisebbnek érezvén őt, s ezért ez az érzet, „gondolás", gyanú (nem nézem meg a szókincstár anyagát). Ellenben hirtelen... Sok száz albumom, félezer képzőm, folyóiratom lapozgatása, ismerkedések és visszaismerkedések során újabb érzet, gyanú etc. támadt. De hiszen ez a Klee (bocsánat) nagyon odaillik mai megbámultjaim, evidenseim sorába, mellé stb. Klee nekem újra ugyanolyan jó. Fontos. Evidens. Kikezdetien. Bár nem a régi első-csoda-rajongás tárgya már, mégis. Maradandó marad, tudom. *** Ha haldoklóm, ezt suttogom, írta Kosztolányi. íme, én ma: „Sok mindent szeretek még csinálni, csak csinálni nem szeretek már semmit." „A világban csak a világon kívül lehet élni." „Ha magamról mondok valamit, arra kéretik semmit se mondani, kérdezni, találgatni... Ha más/ok/ról mondok bármit, nekem lehet esni. De, ismétlem, ha magamról, akkor csendet kérek. Arra. Kik-ki gondol, amit akar. De ne mondja." Ezt suttogom. 58
