Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Tandori Dezső: A Magyar Szókincstár felé/felől : Plusz Kosztolányi; Országh-szótár angol-magyar
Ha igen... de itt meg elfelejtettem, miről is lett volna szó. Na, mindegy. Könnyű minden, nehéz minden: ki se fejezem, he se fejezem. Az elkezdetlen- lásd Zenón, ha fordítva van, ha induláskor! - nem befejezhetetlen. A befejezetlen lehet elkezdett. Kezdet És nesze neked. Hogy Csáth bátran indult s megtalálta útját az éj felé, Kosztolányi meg hitetlen, jajokba fúlva lett az életé, ez olyan gyönyörű szép, mint a magyar irodalom (írtam!) legszebb verssora, az „E nyári koraestén...", New York kávéház, olyan szép, hogy ehhez fogható csak Szép Ernő, és... Babits. És Jékely. És J. A. meg A. J. s Petőfi. És a többi. Most nincs kedvem, nincs erőm inkább a Magyar Szókincstárhoz. Friss aggyal fogom kezdeni máskor. Maradok inkább orrszarvú, iszom pocsolyából, de nem kérek - leszámítva rövid periódusokat - útitársból. Aztán néha szomjan is halok, ha nagy aszálytól szenved Afrika. Mint az orrszarvú, vagyok. Csak majomként jöttem le áfáról. Milyen bölcs a kis veréb: hol felröppen a fára, hol lejön áfáról. Rólam élethűen nem lehet beszélni. Csak életműén. Ki mer ilyet leírni? Én. Mert irodalmam csak az életem. S kétféleképp érthetem. Kollokviálok. így kollokviálok. Szakrahajló. Szigorlatozom. Szigorú e laza világ oly nagyon. Mint itt költője szava. A többit hagyjuk holnapra. Miként a német mondja:
