Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Háy János - Lovasi András: A kéz
DAVID: ANNA: Nagyon. Eljátsszam még egyszer? Aha. (És megint, meg újra, meg még egyszer, még egyszer, csak még egyszer!!!) ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID Most már mennem kell. Elkísérhetlek, ha akarod. Ráérsz? Nem annyira, de... Nem? Nem, de tulajdonképpen igen. 27. jelenet (Utca, ketten mennek) (Zene: a menésnek valamilyen zene kéne adjon ritmust) (Dal: a végén egy duó arról, hogy mennyire jó, hogy most már szeretik egymást, az érzelmi túltengéstől nem szabad megrettenni, mégiscsak könny kell, hogy csorogjon) DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID Várjunk buszra? Inkább menjünk gyalog. Nem nehéz a táskád? De. Vigyem? Nem. Nem szeretem, ha más... De én viszem, tényleg. Nekem az semmi. Ne vidd! Tényleg nem akarod? Nem, már megszoktam, hogy viszem, és olyan rossz lenne, ha más vinné, az olyan lenne, hogy. Á, nem olyan, szerintem. Jó, hogy lesz most szünet. Ugye? Csak az a baj, hogy nekem haza kell majd utazni. Nem szeretsz a szüléiddel? Unatkozom, meg nincsenek ott a haverjaim, meg te sem. Én sem? Aha. (Nekiverődik a keze Anna kezének, fénnyel rajta vagyunk) DÁVID: Jaj, bocs. ANNA: Á, semmi. DÁVID: Jaj, megint bocs. ANNA: Tényleg megint á semmi. (Dávid felnéz az égre és rákulcsolja a kezét a lányéra) DÁVID: Bocs, csak véletlen. 48
