Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Háy János - Lovasi András: A kéz
ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA DÁVID ANNA: DÁVID: ANNA: DÁVID: ANNA: DÁVID: Tudom. Ez most olyan furcsa. Tudom. Ilyen furcsa, ha az ember megfogja egy lány kezét? Nem, csak ha az enyémet. Miért? Tudod. Nem. A múlt héten eltörtem. Be van gipszelve. Be van gipszelve, úristen! Fogok egy nagy darab gipszet? Igen. Nem csinálhatok úgy, hogy véletlen. Nem. Megmarkoltam egy gipszet? Nem, a kezem. A kezed? Igen, érzem, hogy fogod. Sajnos én is. Nem érted? Érzem, azt érzem, hogy fogod. Érzed, hogy fogom a gipszet? Nézd az ujjam, ott már nincs gipsz, és ott érzem. Tényleg, ott már nincs. Érzed, hogy hozzáér a te ujjadhoz? Igen, pont ott van bedagadva a gitározástól. Fáj? így még jobb is. Hogyhogy jobb? így jobban érzem, hogy hozzám érsz. Szeretlek. Én is. Akkor mért akartál elmenni, amikor a többiek mentek? Azt hittem, te is el akarsz menni, és én akartam mondani előbb. Nem akartam. Most már tudom, csak akkor nem tudtam. Mindig van ez, hogy az ember nem tudja, hogy a másik mit akar, azt hiszi, a másik pont nem azt akarja, amit ő. Megölelsz? Ja, persze, már teljesen elfelejtettem, hogy mit kell csinálni, annyira olyan más. Most már mindig az lesz. Mi? Más. Mitől más? 49
