Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Füzi László: Megérkezés : IV. rész
írtam már, a megérkezésünket követő napon bementem a szerkesztőségbe, meglepődtem, hogy senkit nem találtam ott. Azok, akik főállásban dolgoztak, szabadságon voltak, a többiek máskor is csak hetente jártak be. Ezt is meg kellett szokni. A szerkesztést nem lehet a napi, órarendbe foglalható munkával összehasonlítani. Az iskolában bedobtak a mélyvízbe, napi öt-hat órát tartottam azonnal, a szerkesztésnél évek kellettek ahhoz, hogy a lapban érezzem az írások helyét, érezzem a felkérések, az érkező kéziratok ritmusát, a szerkesztőségi élet kereteit, másképpen ez nem is történhetett volna. Hét év kellett ahhoz is, hogy első, vékonyka könyvem tanulmányait, recenzióit megírjam. Akkor mindent gyorsítani szerettem volna, noha még a munka valóságos ritmusát sem érzékeltem. Ismét évek kellettek ahhoz, hogy alkalmazkodjam ahhoz a világhoz, amelyikbe belekerültem. 5. S mégis központ volt a szerkesztőség, csak másképpen, ahogy azt én gondoltam. Központ volt a főtéren álló Sajtóház tetőterének a belső udvarra néző részében is. Levelek, telefonok és személyes találkozások rajzolták ki a mindennapi munka kereteit, ám valamiféle rejtett koreográfia szerint szervezni, organizálni ezt a munkát előre eltervezetten, pörgő napi tempóban lehetetlen lett volna. Akkor mindenben a tudatosságot, az eltervezettséget, az akaratot kerestem, ma már tudom, hogy a legtudatosabban felépített tematikus szám összeállításánál, szerkesztésénél is számos esetlegesség jelentkezik. Ma már tudom azt is, bűnt követnénk el, ha megkísérelnénk ezeknek az esetlegességeknek az eltüntetését. 6. Ebben a könyvben a magam életének történéseit próbálom rögzíteni, ezért a lap történetét még csak alapvonalakban sem vázolhatom fel. Megtettem ezt, valóban vázlatként az egyik munkámban, azt pedig érzem, hogy valódi, mély folyóirat-történet talán nem is írható meg. Nehéz írnom a lap szerkesztőivel való kapcsolatomról, bármit is vetnék papírra, azonnal a kiigazítás, a leírtak pótlása, gazdagítása következne, szétfeszítve minden keretet. Mindenkivel más jellegű kapcsolatom volt, alapvetően a közös munkából következően. De talán nem is csak abból, hanem inkább az eltérő alkatokból következően. Hatvani Dani inkább feszült, az elvégzendő feladatokat szeme előtt tartó ember volt, Szekér Bandi az irodalmat, a műveket, az olvasmányait beépítette az életébe. Szó szerint élvezte az irodalmat. Bandi sok történetet mesélt, kedves anekdotáit emlegette visszatérően, Buda Feri viszont ritkán szólalt meg. Pintér Lajos lebegett a világ fölött, Zám Tibort csak a reáliák foglalkoztatták. Akarva sem lehetett volna összetettebb társaságot elképzelni. 20
