Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Füzi László: Megérkezés : IV. rész
séltem Áginak mindent, majd a szerkesztőségbe mentünk, s ott is beszámoltam a történtekről főszerkesztőmnek, Hatvani Dánielnek. A Történeti Hivataltól kapott anyagot olvasva fedeztem fel, hogy valóban sokat tudtak rólunk, tudtak arról is, jóformán az elképzelés felmerülésekor, hogy Egerből Kecskemétre készülünk. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-as osztálya már 1982. január 16-án tájékoztatta a hasonló Bács-Kiskun megyei osztályt: „Tájékoztatjuk Vezető Elvtársat, hogy megbízható forrásból származó, ellenőrzött adataink szerint Fűzi László (itt, zárójelben, a személyes adataim sorakoznak, F. L.) a 'Forrás' volt olvasó szerkesztője, Goór Imre helyére pályázik. Nevezett személy a 'Szerkesztő' fn. bizalmas nyomozás szoros kapcsolata, aki elhelyezkedése ügyében ígéretet tett számára, hogy kapcsolatain keresztül segíteni fogja. Fűzi László nacionalista platformú ellenzéki beállítottságáról több alkalommal tájékoztattuk a Heves megyei RFKIII/III. Osztályát.”1 A Szerkesztő fedőnevű nyomozás célszemélye Ilia Mihály volt. A szövegben előforduló hibákat nem javítottam. Számomra ma már valójában nem az a kérdés, feltehetően azért, mert az én életem nem ment rá a megfigyelések körüli aljas játékokra, sem így, sem úgy, szóval számomra már nem az a valódi kérdés, hogy mit tudtak, s mit nem tudtak rólunk, hanem az, hogy mi volt a tétje a tudásuknak. Használták-e valamire, s ha igen, mire? Megakadályozhatták volna, csak példaként említem, hogy a Forráshoz kerüljek? Megvitatták ezt? Ki és mikor, s ha igen, milyen keretek között? Önálló erőként létezett-e a belügy, gyakorolt-e hatást, ahogy akkor mondták, a párt- és állami vezetésre? Ha nem, akkor mi értelme volt az elképzelhetetlen mennyiségű információ összegyűjtésének? Évtizedekkel a történések után Müller Rolf, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának történész munkatársa feldolgozta a Forrás körüli megfigyelések anyagát. Pontosabban csak áttételesen, az idők során keletkezett ügyek másutt vagy mások anyagában megőrződött dokumentumait dolgozhatta fel, mert a Forrásról összegyűjtött dokumentumok vagy megsemmisültek (így ez túlságosan is általánosnak tűnik, ezért azt mondom, hogy megsemmisítették őket), vagy rejtőznek valahol. Idézem Müller Rolfot: „Az ügyek (...) végigkísérték a kecskeméti lap hetvenes-nyolcvanas évekbeli történetét, állambiztonsági lenyomatai mégsem maradtak fenn, legalábbis a kutatás során ez idáig nem kerültek elő. 'Szerencsés' kivételt képez (...) a Forrás történetének legnagyobb visszhangot kiváltó fejezete", s ezt követően a lapból pengével kivágott Csoóri-írás kapcsán keletkezett dokumentumokat idézi.1 2 4. Ági „otthon" volt, gyesen Zsófival, munkahelyi kötődése nem volt, a szerkesztőségi élet pedig más ritmust követelt, mint ahogy az iskolai munka zajlott. Nehezen alkalmazkodtunk az új körülményekhez. 1 A levél 1982. január 16-án íródott, Várhelyi Ferenc rendőr százados, osztályvezető helyett ismét csak Bókái János (?) írta alá. 2 Müller Rolf: Célkeresztben a Forrás. Kísérlet egy állambiztonsági történet rekonstrukciójára. Forrás, 2011. 1. 83. 19
