Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 3. szám - Sümegi György: "A legprogresszívebb szabadságot, bátorságot szeretném"

Kassák majdnem napra pontosan 49 évvel később, az első kecskeméti hely- foglalása (Falus-villa, művésztelep) után érkezett szerzői estjére és kiállítása megnyitására. A Művészklub akkor a legprogresszívebb kiállítóhely volt a városban. 1963-75 között működött a Városi Művelődési Központban (Rákóczi út 3.). Alapítói elsősorban a képzőművészet, s általában a művészetek iránt érdeklődő értelmiségiek, alkotóművészek. Elnöke Imre Gábor szobrászművész, olyan rangidősféle, politikailag megbízható (1945 után rendőrkapitány is volt), titkára dr. Hernádi Gyula, képzőművészetet s irodalmat szerető bíró. A helybeli képzőművészek kiállításai (Bozsó János 1963, Goór Imre, Báron László, 1964) mellett fiatalokat, pályakezdőket is fölkaroltak (Bodóczky István-Bodri Ferenc- Lisztes István, 1964), de más városokban élő képzőművészeket is bemutattak (hódmezővásárhelyiek, 1964. október). Programjaiknak állandósult a szerkezete: egy-egy alkotó tárlata idejére beszélgetést, akkori, szocialista művelődési terminológiával: művész-közönség találkozót szerveztek. De önálló művészettörténeti előadásokat is tartottak (pl. Csorba Géza: Romantika és szimbolizmus, 1964. március 12.). A tárlatokat a Művelődési Ház nagyterme melletti kisebben rendezték. Ez kamarakiállítások bemutatására (normál méretű festményekből kb. húsz műtárgy, falra akasztva) volt alkalmas, ankétokon, találkozókon pedig kb. ötven fő kényelmes elhelyezését lehetett benne biztosítani. Ez volt a kerete Kassák szerzői estjének és Képarchitektúra-bemutató)ának is.

Kassák kiállításai közül azoknak készült el a tartalmi elemzése, amelyek jól dokumentáltak, fönnmaradt legalább a kiállított műtárgyak pontos listája, készült hozzájuk katalógus, és még a tárlatszervezők alkotóval folytatott, fontos közléseket tartalmazó levelei is ismertek.45 A kecskeméti tárlatról nem maradtak (vagy még nem találtam) ilyenek, csupán a meghívóját ismerem, de önmagában az is sokatmondó. Mégpedig azért, mert az információkon kívül elmondható róla, hogy igényesen tervezett, kétszín-nyomású, vagyis tulajdonképpen színes. Ugyanis a kis négyoldalas meghívó borítójára pirossal nyomták Kassák egyik festményét és a kiállításra vonatkozó információkat, míg a többi szöveget (a Költészetem című verséből vett részletet és a szerzői est adatait) feketével. A reprodukált kompozíció: a bal saroktól a jobb fölső sarokba tartó párhuzamosok alul kört metszenek, s afölött kisebb s nagyobb háromszögekhez kapcsolódnak. A kompozíció bal fölső sávjában tömör, piros, nyújtott téglalap. Az 1920-as évek képarchitektúráihoz hasonló kompozíciókat készített 1957-től kezdődően, és állított ki hazai kiállításain - így bizonyosan Kecskeméten is. A meghívón kinyomtatott kép, elrendezése és motívumhasználata alapján, kizárólag az 1960-as évek eleji tusrajzai közé sorolható.46 Sőt, egészen pontosan meghatározható, mivel ugyanaz a kompozíció, amely megjelent a második világháború után legelsőként, 1960-ban külföldön megrendezett kiállítása (Galerie Denise René, Párizs) katalógusborítóján és plakátján is. A falragaszon világos színnel nyomták, de a katalógusborító

45 Gergely Mariann, György Péter, Pataki Gábor: Megjegyzések Kassák Lajos korai műveinek sorsához. In: Kassák Lajos 1887-1967 emlékkiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, Petőfi Irodalmi Múzeum. Katalógus. Szerk.: Rubovszky Éva. Bp., 1987.140-144. Ezentúl: Kassák-emlékkiállítás, 1987.

46 V. ö.: Kassák emlékkiállítása, 1987. Műtárgyjegyzék: 587., 589., 595., 596., 601.

93