Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 3. szám - Gajdó Ágnes: "Leányok, talpra!" : Élet az előszállási uradalomban
Vagy'Arra alá van egy kopár legelő Közepébe van egy gyászos temető Arra megyek, arra hajtom a gulyám Fölkeresem volt szeretőm sírhalmát A sírjára rozmaringot ültettem Este, reggel könnyeimmel öntöztem Ráborulok, rajta sírok sokáig Míg a fekete föld sárrá nem válik Suplicz keresztapám volt az aratógazda, az is szokott ám velünk nótázni. Éjfél felé már mondta, hogy na, gyerekeim, tegyük el magunkat holnapra, mert korán lesz ám. Hú, mondtuk, Imre bácsi, ne korán keljünk. Muszáj, mert nagyon érednek a búzák. Azt, ugye, azt nem lehetett hagyni, hogy kihulljanak a szemek. Az előszállási uradalomban negyvenholdas táblák voltak. Először a rozst aratták le, aztán a búzát, majd a kevesebb, körülbelül húsz holdon termesztett őszi árpát. Negyven hold nem volt elég egy napra. Az alsó határba szoktak hatvanholdas rozsot vetni, itt meg nyolcvanholdast. Őszi árpa csak egy dűlőnyi szokott lenni, azt fél nap alatt levágtuk, nem is tartott egész fél napig se. Ötvenkét pár arató volt itt, ötvenharmadik az aratógazda és annyi marokverő. Az aratók a munkájukért aratórészt kaptak. Minden kilencedik kereszt lett az aratóké. Amikor a részt kijelölték, az aratógazda két-három embert elküldött az első bandából, hogy szilfából gallyakat vágjanak, azzal jelölték a részt, arra rátűzték. Úgyhogy, amikor az uradalom hordatta be a gabonát, akkor ahhoz nem nyúltak. Itt voltak a legnagyobb búzák, Előszálláson, az én számításom szerint. Arattam Kelemenben, utoljára Antalmajorban, úgy emlékszem, ott egy kicsit kisebbre nőtt meg a búza. Nálunk bánkúti búzát meg székácsit szoktak vetni, annak nem volt toklásza, csak olyan érdekes volt a szeme. A bánkúti búza szeme acélos, egységesen nagy, nem apró, nem lisztes. Nagyon sok mindent kibír, az éghajlati szélsőségeket éppúgy, mint az agrotechnikai ingadozásokat. A bánkútinak minden kalászkájában két egyforma nagy szem terem. Jó termés szokott itt lenni. Csináltak először próbacséplést, s kiszámították, hogy egy keresztből mennyi lesz. Negyvenkét kiló szokott lenni, alighanem. Előszálláson szép, jó búza, jó acélos volt. Jó réteslisztet tudtak belőle a molnárok csinálni. Akkor még az uradalom szállított Franciaországba, aztán az egy mázsa búzánkért adtak egy mázsa grízes lisztet, mert azoké nem volt olyan jó. Itt, Magyarországon annyira jó földek voltak a búzatermesztéshez. Mi azt tanultuk, hogy az alma is itt ízesebbre tudott éredni, mint más országokban, mert az éghajlat is meg a föld is valahogy jobban neki való volt. 6500 kát. holdon termeltek különféle takarmánynövényeket (baltacím, bíborhere, lucerna, lóhere, takarmánykukorica, köles, mohar, szudáni fű, takarmánykáposzta, borsó, szójabab). A kapásnövények közül a kukorica 3000 kát. holdon, a cukorrépa 650, a takarmányrépa 250 kát. holdon termett. 71
