Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 3. szám - Gajdó Ágnes: "Leányok, talpra!" : Élet az előszállási uradalomban
A jószágkormányzó tevékenységére, az előszállási uradalom kiemelkedő fejlődésére országszerte felfigyeltek. Horthy Miklós kormányzó is felkereste az uradalmat, és Hagyó Kovács irataiból úgy tudjuk, hogy az előszállási ménesből három kancát vásárolt kenderesi ménese részére. 1928 végén az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) látogatta meg Előszállást, s a gazdasági szakértők egyetértettek abban, hogy az uradalom megszűnt a „Nagy Magyar Ugar" lenni. Hagyóra mint előrelátó, szigorú, kiváló szervezőképességgel megáldott, önmagával szemben is igényes emberre emlékeznek a régiek. Perspektivikusan gondolkodott, s szinte név szerint ismerte a lovakat és a teheneket is. Nyitott, homokszínű Buick gépkocsiján nap mint nap járta a határt, ellenőrizte a munkát, s ha kellett, azonnal intézkedett. Munkájának elismeréseként Teleki Pál földművelésügyi miniszternek kérte föl, de Hagyó Előszálláson maradt, s továbbra is az uradalom érdekeit képviselte. Mindenkitől tisztességes munkát várt, aminek eredményeképpen az uradalom jövedelme a harmincas évektől elérte az évi egymillió pengőt. Nem feledkezett meg a dolgozókról és családjukról sem, elősegítette a boldogulásukat. Mondhatni megkövetelte, hogy tehenet, sertéseket, baromfit tartsanak, s ha kellett, a házépítésben is segített. S ha úgy hozta a sors, a rendkívüli helyzetekben is emberségesen döntött. A Hagyóra olyan sok mindent mondtak, nem nagyon szerették, kicsit szigorú is volt, ő volt az utolsó ilyen jószágkormányzó itt, de azalatt Előszállás mintagazdasággá vált, azt már a felsőházban is tudták, a parlamentben. Mikor kiálltunk répásnak, öt napig jártunk dolgozni, akkor halt meg egyik bátyám, itthon, nálunk. Nem volt pénzünk, mivel temessük el, mert akkor is elég sokba került egy temetés. Aztán Hagyó kiadta az én két hónapi béremet is, meg a gyerekeinknek is egész évre a fertálypénzt, mert azok minden negyedévben kaptak fertálypénzt, már nem is tudom, mennyi volt az, huszonöt pengő, az emberbéresnek több járt, a kisbéresnek kevesebb. Aztán ezt kiadta mindet, így tudtuk eltemettet- ni szegény kis Ferinket, mert csendőr volt, megfázott, leforrázta a tüdejét, tüdővészes lett, de nem olyan köpködő, nem ragályos, csak úgy elfonnyadt a tüdeje. Nem tudtak rajt' segíteni. Hazajött, azt két évig még jóformán itthon volt. Május ötödikén meghalt. A többi lányok beszélték, hogy mit vesznek majd a bérükből, drapp ruhát vagy mást. Kérdezgették, hát te, Boris, mit veszel, énnékem ez nagyon rosszulesett mindig, mondtam, hogy koporsót veszek. Akkor elhallgattak, nem bántottak tovább. * Munkámhoz felhasználtam a Magyar néprajzi lexikont, Farkas Gábor Előszállásról, Hagyó Kovács Gyuláról szóló írásait, Reichardtné Kovács Erzsébet Az előszállási uradalom története című dolgozatát (www.eloszallas.hu), a Mezőhír című szaklap egyik cikkét (http://www.mezohir.hu/2006-03/002.html), Lukács László írását, amely a Honismeret 2000/4. számában jelent meg (Aratás és csépiés a Mezőfóldön: http://www.vjrktf.hu/carus/honisme/ho000401.htm). 72
