Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Veress Miklós: Nulla egy tizenhárom; Ősi hetes; Utolsó postám Szigligetből
és belevágjon arcunkba fehéren abban a várt és félt - de mégis-szélben, és megtörténjék veled és velem az október is mint história, és elkecmeregjünk novemberig, míg bennünk egyre több halott lakik. De jön hónap: a tizenharmadik, és újra zeng a hó. A hó. A hó. És elfód mint a közös takaró, amikor reánk januárodik. rr Ősi hetes Hosszú évada jön a szélnek, most minden szó siralmas ének, s megint csak varjak feketédnek. A lelkemet kétségek lakják: már nem tudom, vagy nem hiszem, hogy könny formázza a szem alakját. Vagy csupán a könnyét - a szem. Utolsó postám Szigligetből Megkaptam a sarokszobát. Köszönet érte Szigligetnek! Bár inkább költőnők - nohát - kiket effélék megilletnek, hiszen, hol alkotnom illene, biedermeier toilette-asztal tükörrel - vinné a fene! Telisteli vagyok panasszal. így tengődöm el másnapig, de mit is tehetek az ellen, hogy Nagylaci máshol lakik, mert föntebb és nem velem szemben, hol egykor életem is eldőlt (hisz ifjabb valék, és néha fennkölt, amíg Hómra rátaláltam), 9
