Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 3. szám - Hász Róbert: Az áruló Vénusz
- Hihetetlen! És képes mindegyikből külön-külön kiszívni a levegőt?- Azt nem tudom, hogy képes-e külön-külön használni őket, vagy csupán egyidejűleg az összesét. A józan ész azt diktálná, hogy ha már ennyi van belőlük, látja, minden karocska alján négy-négy sor, akkor a célszerűség elve alapján minden egyes apró lábacskának rendeltetése, feladata legyen, mert a Mindenható sosem pazarolja teremtő erejét haszontalan dolgokra! Raskovitz nem állta, hogy meg ne jegyezze:- Hát azért én a szúnyogokat például kihagytam volna a teremtésből!- O, Herr Raskovitz, a szúnyogok sem haszontalan teremtményei az Úrnak! Énekesmadaraink, amik csodaszép énekeikkel hangversenyteremmé varázsolják kertjeinket, bizony éhen halnának, ha nem lennének a szúnyogok, egyik legfőbb táplálékforrásuk. S ha nem lennének énekesmadarak, nem lenne-e életünk is sokkalta szegényebb? Látja, ha jól megvizsgáljuk, a szúnyog éppenséggel az ember örömére lett teremtve!- Ezzel csak az a baj - replikázott Raskovitz -, hogy az Úr nem csupán virágoskertekbe teremtett szúnyogot, hanem ide, erre a kietlen helyre is, ahol egyetlenegy pacsirta sem énekel nekünk... de szúnyog nyáron annál több.- És arra nem gondolt még, hogy esetleg nem a szúnyogok vannak rossz helyen, hanem mi? Mert minden teremtménynek rendeltetése van, higgye el.- No és a tetveknek? A tetvek vajon milyen öröm forrásai számunkra? A jezsuita egy pillanatra eltűnődött, miközben a tengeri csillagot még mindig maga előtt tartotta. Úgy nézett ki, mint akinek csillag forma kézfeje nőtt.- No, ezen még nem gondolkodtam - felelte -, de meg vagyok róla győződve, hogy valami célja az Úrnak a tetvekkel is van. Másképpen nem lehet. Semminek sincs értelme, ha nincsen célja. Az öreg Hell, ahogy elsétált mellettük, odavetette:- Fiatal testvéremben föl sem merül, hogy az ember bosszantása is lehet a mi Urunk részéről teremtő elv!- Páter Hell olykor már nem veszi komolyan a tudományt, melyet művel! - jegyezte meg elnéző mosollyal Schainovich. Szemerkélni kezdett az eső, hidegen, fagyosan.- Pocsék idő - pillantott az ég felé Schainovich. - Meghívhatjuk az urat egy forró kávéra?- Kávéra? - fel kellett idéznie magában, mikor ivott utoljára kávét. Nem volt nehéz. Tavaly, a parancsnok karácsonyi mulatságán. - Nem szívesen lennék a terhűkre...- Szó sincs róla, éppen hogy örömmel vennénk, ha elbeszélgethetnénk egy helybélivel. Nem igaz, Páter Hell? Páter Hell már nem hallotta ifjabb rendtársa kérdését. Távolodóban volt tőlük, kezét hátul összekulcsolva a sziget belseje felé bandukolt.- Nehezen viseli a hideget - jegyezte meg Schainovich. Majd menet közben így szólt:- Furcsának találtuk, hogy a szigeten egyetlenegy fát sem látni. 10
