Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2. szám - Kelemen Lajos: Minden : lélek és megtestesülés : Villányi László : Ámulat

bizonyos értelemben elragadtatás a világ iránt. Csodálkozás. Ámulat. „Időben kelek, / sietek a tengerre, / úszom álmodba." (Időben kelek). Itt elég sok minden az álommal kezdődik.

Az intellektuális világfájdalom, a csalódottság, a szépséget meg-megrázó blazírtság, vagy a kaján észfölény az ébrenlét visszhangjai. Ez a hideg ébrenlét, bő áradása ellenére, meglehetősen fukar. Aki például valamiféle finom és gúnymentes érzéshullámokra vágyik, szemlélődő izgalomra, vibráló életre, s még metafizikai igényeket is támaszt, annak ilyesmit ezekből a hangokból, a világfájdalom, a nihilizmus és a tört szépség kiáltásaiból aligha sikerül kifognia. De csak maradjon becsvágyó! Túl az álmokon, és a korhang aktuális módijain is túl, két szerelmes harmóniájára ébredve, és abban a hitben, hogy mégsincs elkoptatva a természetes beszéd, egy megegyszerűsödött stílben és az összhang keretében is végig lehet futtatni az ember örömeit, gyönyöreit éppúgy, mint lelke kétségeit és ijedtségeit. Akár észre sem vesszük, s a kiegyenlítődési törvény helyrerak bennünket.

Az ember ösztönszerűleg vonzódik a világ talányaihoz, de amint gondolataiban és szenvedélyeiben tisztulni kezd, ugyancsak ösztönszerűleg vonzódik, mint a szentek az aszkézishez, az átlátszósághoz.

A Villányi-féle kifejezésmód, a fogalmazási kunsztoktól tartózkodó formai tett, a hatáseszközeit rejtő, tiszta, hajlékony szólás bizonnyal komoly erőfeszítés eredménye. De csodálatos, hogy ez az egyszer megtalált nyelvezet és megnyugodott szólásforma mintegy ősforrásává vált Villányi László költészetének. Könnyű, zavartalan, prózai szavak, semmi körmönfontság, semmi szakadozottság, s mégis: a részletek intenzitása, töltekezés a magánvalók sugallmas erejével, a megannyi mesterkéletlen jelkép, s mint egy gesztusban a teljes jellem, napi epizódok leírásaiban a lélek szövevényes közjátékai - mindez együtt egészen sajátos és jelentős költészetet támaszt alá.

„Repültem álmodban, láttál repülni..." Álommal kezdődik, vagy mégsem: ott köszön be a költő S avval, hogy nem maradhat közömbös, s még avval köszön be, hogy felébred. „De jó is volt felébrednem álmomból" - írja, hogy a nyugalmas közlést azonnal egy másikféle álom kontrázza. „Zuhanás lesz sorsom, mindaddig attól féltem, / sa következő álmomban egymást átölelve / álltunk a fa alatt, körülöttünk jégeső verte / a tájat, de bennünket megóvott a fa lombja."

Hogyan vesz erőt Villányi Lászlónál az álom mágiáján a nappal? Egyfajta átlényegítés- sel, melynek révén a nappalok fényében és tárgyi világában is felfedezi a lélek kifejeződéséhez elengedhetetlen mágikus erőt. S egy kicsit fordítva is igaz: e költészet eleve meglévő lelkisége lépten-nyomon konkrétumokkal; arcokkal, tárgyakkal, helyekkel körülrakott állapot. Realisztikus ízlésű, és csakugyan a valóságon kapaszkodó költészet ez. A napi élet elemi történéseit ragadja ki, írja tovább. Jószerivel egyetlen kosztümje és törölhetetlen védjegye a tárgyszerűség, amelynek kevesen tudnak oly mély hatást adni, mint Villányi László. Szuggesztivitása tagadhatatlan, s ez elhitető erő egyik titka tán épp az, hogy ő sosem sugall olyasmit, mintha rátámadna a valóság; ő közvetlen tanú, résztvevő, a látás örömével.

Hús-vér emberekre, a test történeteire vetni a figyelmet, ehhez nem kell megrendelt ihlet, ez maga minden művészet első lépcsője, a rácsodálkozás. Vagy ahogyan Villányi László kereszteli: Ámulat.

S ő az élet megnyilvánulásait, az irgalmatlantól a gyöngédig, a fájdalmastól az örömteliig, valóban férfias ámulattal szemléli. S az érzékiség jegyében rekonstruálja. „Összeadódott a meglepetés szépsége és arcodé" - írja egy helyütt, mintha e vallomással költészettanát is számba venné. Hű életfestő. Nála minden: egyszerre lélek és megtestesülés. Tömör kommentárjaiban rejtőzködő krónikák, az epika felé egyensúlyozó poézisében változatos novellamagvak (mennyi személyileg megnevezett alak, földrajzilag hiteles hely!), s az anekdotaszerűen hozzájuk kapcsolt polgári zsánerek keltik életre két szív biográfiáját. A szenvedély varázsának és a szeretet kultuszának kinyilvánítása az Amulat.

100