Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2. szám - A csillagórákból könyv született : Herczeg Jánossal beszélget Staar Gyula
Kiterjedt kapcsolatrendszere révén egyszer levelet kapott egy cambridge-i orvostól, akitől biológiai kutatásairól kért cikket. Az orvos levelének volt egy kis záradéka, melyben felhívta Oldenburg figyelmét arra, hogy van itt egy fiatalember, aki nagyon egyéni matematikai utat talált a mozgásfolyamatok leírására. A neve Isaac Newton, bizonyos, hogy még hallani fog róla. Képzeld el, a XVII. században egy orvos ezt képes volt megítélni! Nemrég Angliában húszévi munka eredményeként kiadták Oldenburg teljes levelezését [Marie Boas Hall]. Laci erre lecsapott, s Oldenburg főszereplője lett A véges végtelen több adásának. De említhettem volna Peiresc vagy Aldrovandi nevét, gyanítom, szintén nem csengenek ismerősen, Mersenne vagy Tycho Brache már inkább, pedig a tudomány kibontakozásáért egyaránt sokat tettek. Nos, mindnyájan szereplői A véges végtelennek.- Vekerdi Lászlónak mindig is szívügye volt a háttérben levő értékes emberek felmutatása.- Emellett vallotta, hogy a tudománytörténet-írás is most fordul a nagyokat előkészítő emberek felé. Meglehet, ez inkább csak ürügy volt ahhoz, amit mondasz, hogy az őt oly jellemző etikai magatartáshoz igazodhasson: a sztároltakkal szemben a háttérben levők mellé álljon. Nagyon biztatom azokat a fiatalokat, akik tudománytörténet-írásra adják a fejüket, búvárolják meg Vekerdi László munkáit. Akár úgy, hogy meghallgatják A véges végtelen adásait, talán lesz belőlük egyszer egy hangoskönyv, akár úgy, hogy elolvasva tanulmányait, ötleteket merítenek belőlük. Azokat aztán kiteljesíthetik további szakirodalommal, levéltári kutatásokkal. Lacinak sohasem volt kedvére való munka levéltárakban cédulázni, kivéve talán azt az időszakot, amikor a Rényi Alfréd vezette Matematikai Kutatóintézet könyvtárában dolgozott.- Ellenben alapmunkák sokaságát olvasta hihetetlen hatékonysággal.- Igen, és leginkább a tudománytörténet története foglalkoztatta. Az így él Galilei vagy tíz Galilei-képet elemez, és - mint a cím mondja - az átváltozások napjainkban is tartanak. A különböző felfogásokat, megközelítési irányokat, a nagy értelmezési áramlatokat szerette összevetni, vitatni. Erre különleges adottságai voltak, hihetetlenül nagy memória, rendkívüli keresőprogrammal. A szeme nagyon éles volt, és választékosán, gyakran érzelemtől sem mentesen fogalmazott. A dokumentumokat feldolgozó, levéltározó tudománytörténészek nem mind szerették, amit meg is lehet érteni. Végtére az ő anyagaikkal dolgozott, olykor talán nagyobb leleménnyel. De mindig pontosan megnevezte a forrásait, és mások teljesítményét nemhogy elismerte, de szinte magasztalta. Ismeretlen vagy elfelejtett kutatók, történészek, írók százait, nem túlzók, százait vonja kölcsönös gondolataik fényébe.- Vekerdi László naprakész volt a tudomány világában is.- Ebben sokat segített neki, hogy a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában a szerzeményezés volt a munkája. Egyszer mutatta az egyik szobában a plafonig bepol- cozott falakat, ahol semmi más nem volt, csak a referáló folyóiratok, kiadványok a világ minden tájáról. Azok alapján javasolta, mit érdemes az Akadémiának megvásárolnia. Neki való munka volt. - Egy könyvtár egy alkotás, ennek a könyvtárnak az utóbbi évtizedei az életművem része - mondta egyszer. Az újonnan beszerzett anyagból gyakran épített be elemeket A véges végtelenbe, többek közt ezért is voltak váratlan témaváltások. Ami nagyon megtetszett neki, afelé elkanyarodott. Készülhettem én, ha a felvételen elővett egy könyvet, fordított belőle egy-két részletet, Mattolva. - Nem adom ki a kezemből, még nincs katalógusba véve. De most kell vele foglalkoznunk, mert aztán majd hazaviszi valamelyik akadémikus, és ki tudja, mikor látom újra. A műsor hallgatói akkoriban szintén naprakészek lettek. 89
