Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2. szám - A csillagórákból könyv született : Herczeg Jánossal beszélget Staar Gyula

- Mikor vetted észre, hogy olyanba kezdtetek, amit szíved szerint örökké folytatnál?- Az első pillanattól tudtam.- Mégis, 1990 után majdnem megszakadt A véges végtelen műsorfolyama. Miért?- A sors tréfája. A véges végtelen a pártállami időkben a „máskéntgondolkodás" egyik indirekt fóruma volt, hiszen abban már régen nem volt vasfüggöny, mindazonáltal a „házon belül" is kedvelt volt. A műsorigazgatóság többször kért tematikus ismétléssorozatokat belőle. A rendszerváltozás után viszont a médiaháború első rohamai közben kis híján letaposták az egész Gordiusz műhelyt.- Ezt azért sem értem, mert tudom, te mindig is igyekezted elkerülni, hogy a politika erővonalai vezéreljék a munkádat.- Pedig a háborúban ez nem jó taktika. Nagy történet, ami ott ment, Jókai fantáziáját elkezdtem újra becsülni, bár ahhoz a felbolydult valósághoz képest az is szegényes. Nem akarok leegyszerűsített, féligaz általánosságokat mondani, maradjunk a szikár tényéknél. Gombár Csaba elnöksége alatt a Petőfi adó igazgatója Vicsek Ferenc lett, aki az aktualitás, a hír és persze a politikum alapján kívánta szervezni a műsort. A Gordiusz stílusát nem kedvelte, és a műhelyt, amely szervezetileg a Petőfihez tartozott, elsorvasztásra ítélte. Sokkoló volt, de tanultam is tőle: az újdonság, a magas hírérték következetes keresése megerősödött szerkesztői munkámban. (Később az Elet és Tudomány főszerkesztőjeként igyekeztem a lapot ebbe az irányba elmozdítani.) A tudománytörténet nem érdekelte Vicsek Ferit, Vekerdi László aktualitásaihoz nem volt füle. Elmentem hát portékámmal a Kossuth adó új főszerkesztőjéhez. O pedig azt kérdezte: „Jó, jó ez a sorozat, de miért pont Vekerdivel? Miért nem, mondjuk, X. Y.-nal?" Műhelyvezetői kötelességemnek tekintettem, hogy átballagjak a Bartók adó vezetőjéhez is, pedig már nem reméltem, nem állt mögöttem semmilyen politikai lobbi. Szirányi Jánossal akkor találkoztunk először (nagy volt az a Rádió). Meghallgatott, Vekerdi László nevére csillant a szeme: „Van kora este egy 30 perces prózai sávúnk, az a Gordiuszé lehet. Hangversenyek szünetében pedig kellenének 15 perces, nívós tudományos ismeretterjesztő anyagok kikapcsolódásnak."

Megmenekült A véges végtelen, és vele a Gordiusz műhely is. Lett még másfél évtizede: Szirányi János rádióelnökként is odafigyelt a sorsára, a további elnökök, Kondor Katalin, Hajdú István szintén kedvelték a csoport produkcióit. Az esszéfolyamot azután a 2006-ban kinevezett Such György elnöksége idején szüntették meg.-Mint ahogyan az ismeretterjesztő Gordiusz műhely is megszűnt, és a Petőfi rádiót könnyűzenei csatornává alakították. Szóltak nektek, hogy miért írem kelletek?- Hogy a Gordiusz sorsát miként intézték, nem tudom, akkor már régóta a Bródy Sándor utca másik oldalán, az Elet és Tudomány szerkesztőségében dolgoztam. Lacival volt egy előszerződésünk 2007-re, havi egy adásról. Küldtek egy kétsoros levelet, lakonikus közléssel: „a szerződését felbontom." Ilyen egyszerű a végtelen vége.- Az első húsz adásból A véges végtelen címmel könyvet írtatok Vekerdi Lászlóval. Most azonban, ennek az új könyvnek a megírásakor, egyedül maradtál.- Laci korábban többször is szóba hozta: „írhatnánk már egy könyvet, elég sok anyagunk van hozzá." Ha az „elég sok anyagot" mind felhasználjuk, az a könyv több ezer oldalas lett volna. Ha kiemelünk 10-15 összefüggő témájú esszét, esetleg valamennyi olyan területre esik, amelynek van itthon szakembere. A kutatókat nem lett volna okos provokálni. Elég átfogónak kellett volna lennie egy esszékötetnek, hogy nagy legyen a tudomány aránya a történelemhez viszonyítva, érvényre jussanak Laci sajátos képességei

90