Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2. szám - A csillagórákból könyv született : Herczeg Jánossal beszélget Staar Gyula
írás és a tudományfilozófia ezt a tisztánlátást, vagy legalábbis tisztábban látást hivatott szolgálni a maga eszközeivel..." Jellegzetes Vekerdi-szöveg. Könnyed, elegáns, helyenként költői, miközben filozofikus mélységek felé mutat, merthogy Laci nem csak hülyézni tudott. A továbbiakban tömören utalt rá, hogy Európa szerepe meghatározó volt korunk gondolkozásának kialakulásában, azt kell vizsgálni, hogyan gyűlt ide az a kritikus tömeget meghaladó tudáshalmaz. Ez mindvégig vezérelv maradt, pedig hát kezdetben nem is sejthettük, milyen kihívásokkal kell napjainkban szembenéznie Európának.- Hogyan alakult kettőtök beszélgetésévé A véges végtelennek elkeresztelt műsor?- Úgy indultunk, hogy diákoknak tartott előadásokat. A Berzsenyi-gimnáziumból hívtam őket. Vállalkozó szellemű fiatal történelemtanárukkal, Dobos Gáborral körben leültek az érdeklődő jelentkezők, matektanáruk, Pataki János is eljött. Laci prelegált, de ha akartak, kérdezhettek. Néha egészen komoly beszélgetés alakult ki, amitől Laci belelkesedett. A Lascaux öröksége rész végén szinte sámánná alakulva játssza el a leghíresebb kép értelmezését. Amikor megkérnek, hogy idézzem fel hangját, a beszélgetések hangulatát, rendszerint ezt adom le. Remek színész volt, többnyire magát alakította, és egy sokszínű személyiségnek széles a repertoárja. A gyerekek nagyon kedvelték. A rádió technikusai azonban szenvedtek a felvételnél, mert nem volt elég az ő hangját rögzíteni, miközben izgett-mozgott, hanem a 10-15 hozzászólónak is kellett valamilyen mikrofon. A felvételt mégis igyekeztek a lehető legjobban megoldani, mert nekik is nagyon imponált az előadó lobogása, de mondogatták, ilyen körülmények között nem garantálhatják a hangminőséget. 1982. december 1-jén sugározta a Magyar Rádió A véges végtelen első adását, Kavicsösvény címmel. A tervezett húsz résznek 1986 októberében értünk a végére. Közben fogyatkoztak a gyerekek: hol tanulmányi versenyekre kellett készülniük, hol focibajnokság volt, négy évig nehéz egy programot életben tartani. Néhány tagú kerékasztalra szűkültünk, a kérdezés többnyire rám maradt. Gondoltam, beszélgessünk akkor már inkább csak mi ketten. így a stúdióidőnek sem leszünk kiszolgáltatva, elmehetek hozzá egy riportermagnóval, otthonában, megszokott környezetében mondhatja a magáét, a maga módján, én követem a mikrofonnal. Egy-egy ötleténél a hozzávaló könyveket lekaphatja a polcairól - vagy inkább keresgélheti a hatalmas halmokban. Csak a magunk idejével gazdálkodunk, ebben is megvalósul a „nem kell sietni" munkahipotézis. így alakult ki A véges végtelen végső formája, amire talán a riportesszé elnevezés illik a legjobban.- O mennyit készült ezekre az előadásokra?- Gyakran húsz-harminc oldalas szakanyagokat írt egy-egy felvételhez. Te is ismered ezeket a jellegzetes Vekerdi-flekkeket, a lap tetejétől a legaljáig, margó nélkül, szimpla közzel, a lapszélig kiírt sorokkal. Két normál gépelt oldalnak felelnek meg. Mondogattam neki: - Elég, ha csak az idézeteket írod le és valami vázlatot, a felvételen rögtönözhetsz, módosíthatsz, vágott anyag lesz. - Nem, nem, nem! Én csak arról tudok igazán beszélni, amit korábban leírtam. Csak írásban gondolkozom alaposan - tiltakozott. Az idézetanyag az egyik nagy érték, különböző korok történészei, filozófusai, művészei felelgetnek egymásnak, remekül összeválogatva. Szövegeik túlnyomó többsége nincs meg magyarul. Viszont Laci, ha olvasott egy új könyvet - és már csak a könyvtárosi munkája, a szerzeményezés miatt is rengeteget olvasott -, ami részlet megtetszett, azt rögtön lefordította. A fordításaiba rendszerint a saját ötleteit is beépítette. Aztán a szemelvényeket körülelmélkedte, kommentálta olvasónapló-szerűen. Hozzáfűzte a nézeteit is, nyomdakészen fogalmazva. 84
