Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2. szám - Kabdebó Lóránt: "Kitalálja az életet" : Szabó Magda emlékezése (Bécs, 2000. október 24. és 27. között)
és senki nem fogja tudni kikerülni. Úgyhogy nem tudtam, hogy ki lesz közülünk a nő, aki fon, és aki visszavár valakit. Legkevésbé sem gondoltam azt, hogy én lennék. Érdekes módon ezt a szerepet sose azonosítottam önmagámmal, sose láttam magamat olyannak. Sokkal későbben, amikor majd férjhez megyek valóban, akkor éreztem meg ezt a valamit, hogy mindig visszavárok valakit. Megbeszéltük, hogy aki életben van, az jelentkezik ott az Adrianeumban. De hát ezt meg fogod tudni a regényből, ha egyszer elkészül. Benne lesznek. De hát olyan sokat nem lehet belevenni, annyi mindent, amennyi történt ezekben az években. KL: Terjedelmi okokból, kompozíciós okokból? SZM: Szorosnak kell lenni. Ütni kell. Mert egy gyerek megy ki, aki Színházi Életsémákban gondolkozik, és nem is érdekli semmi, csak az irodalom. Aztán szépen rájön arra, hogy az úgy nem megy. Mert nem egyedül van a világon. Nem ő az egyetlen, és nem az ő sorsa körül forog az összes világrész. Nem, a világ önmaga körül forog, és ő csak a világnak egy része. Ezt meg kell tanulni. KL: Ez melyik fázisa a lipicainak? SZM: Az a mozdulata a lónak, mikor a két patáján áll. KL: így szokták megszobrítani őket. SZM: Igen, ez a záró, ez az utolsó produkció. Én nem tudtam, hogy meg tudom-e egyáltalán csinálni. És ma se tudom. Ameddig meg nem haltam és nem értékelik, honnan tudnám? Akkor azt tudtam már, hogy ha rákerülne a sor és lesz hozzá erőm, akkor szeretném beteljesíteni. Számomra, ha magamat értékelem, és magamat próbálom elhelyezni önmagámban, akkor nekem ez a pillanat. Éreztem, hogy nekem mindezt végig kellett csinálni egy nagyon bonyolult külső-belső világban. Eljegyzés Bécsben KL: Közben itt neked volt egy vőlegényed. Mikor ismerkedtél meg vele? SZM: Cselédkoromban. Akkor még nem járhatok az emberek közé, ha az intézeti fizetőknek vendégük jön, akkor legfeljebb bevihetem nekik az üdítőt vagy a süteményt, de nem maradhatok ott, mert énnekem ezt a cselédi sorsom nem engedi. Megyek vissza a konyhába. Az más kérdés, hogy azt mondja a testvére, hogy a fivére nagyon szeretné, hogy ha bemutathatná nekem, mire azt mondtam, kérem szépen, én nem rendelkezem az időmmel, semmi problémám nincs, de az igazgatónőtől kell megkérdezni, hogy nekem tulajdonképpen mit szabad, mit nem. Aztán a harmadik évben már nem volt semmi probléma vele, akkorra már ismerősök lettünk. KL: Ok is osztrákok voltak? SZM: Persze. Azért volt kollégista, mert nem bécsi volt. Egy esztendeig még ott lakott, utána abszolvált és bíró lett. Itt maradt Bécsben, itt ment férjhez. A testvére kémiát tanult. Ott találkozgattunk a Kémiai Intézettel szemben, abban a parkban, ezt is mutattam neked. KL: Hogy hívták ezt a parkot? SZM: Annak nincs külön neve. Az olyan bozótos rész, részint magától nő. Ott vártam rá nemegyszer. KL: És ők vallásilag? SZM: Mindenki katolikus volt. KL: Hozzámentél volna egy katolikushoz? SZM: Persze, hogy hozzámentem volna. KL: Aki nem ért az irodalomhoz, nem érdekli, és kémikus. 64
