Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Tandori Dezső: Továbbra is az Egzisztancialitásról : (Ld. Egy úr)
tam már. Nem járok ki a Tabánba, sírokhoz. Már a sorolást is abbahagytam itt, most. Akkor minek az írósdi? Ha nincs írósdi, nincs abbahagyás sem, tökéletlenség-csonkaság sincs. Ezeket a tárgyakat kellene feldolgoznom? Az alábbi anyagokból kellene dolgoznom? Ezt tudtam mondani? Nem! Semmiféle anyagból. Semmit. 8. A világról. Nem az van, hogy a tényleges értékeket - most ezt ne határozgas- suk! - milyen kevéssé „veszik". Ez még csak: „ott basszák meg", nem zavar. De engem zavar... nem is, rosszul másolok. Nem érdekel, hogy „őket" a tartalmasabb dolgok zavarják, érzéketlen hagyják. Engem zavar, na, ez az, hogy ez így van. Tematizálatlan viszont itt is? Hogyan? 9. Mennyi papír még! Feldolgozandó! 10. Felírtam pl.: A költészet nem „arról szól" - ronda kifejezés! -, hogy „spe- cialistaság". Érteni valami feleslegeshez. Nem. Hanem arról, hogy „a szellemit" hogyan vegyük. Miféle együttest alkossunk vele. Nem rossz. Dobjam el? Na, ugye nehéz. 11. Az igazi értő olvasó megérti: nem akarnék semmit se írni többé, mert csak neki is van vagy 10 000 órára elegendő olvasandója, elemzendője tőlem. (Ld. F. nagyszerű cselekedetét.) 12. Viccelni nem érdemes. Pl. Nagyon fáj. Nagyom fáj. Vagy: NagyoN fáj stb. Min leszN? Életem megöl. Az, mi lesz ebből. Hm. 13. Ha ezeket elmesélem: „Ah, milyen társas vagyok!" De: akkor látnátok, mikor nem mesélek el semmit... akkor milyen társas vagyok! Az újságosnál: veszem feleségemnek a lapokat. Kérdi újságosom: de azért elolvassa őket ön is? Jó, hát annyira nem szeretem őket, hogy csak úgy dobáljam ki a pénzt a híreikért. Az egész világra értem? Hajnalhasadásos tudat: minden hajnalra jut eszembe valami. Járni nem tudok már, vánszorgok, súlyt cipelni nem bírok, lehajlok, és abroncs szorítja fejem. De az agy működik, lelkendezik egy rám kérdező ismerősöm. Jó, hát ha így vesszük, igen. Agyasztóan. Nem érdemes viccelni. Gyengéi keddem, gyengéi szerdám stb. Brr. Pedig korrekt. Brrekt! Hányszor elmondtam: csak azt nem lehet elmondani senkinek, hogy semmit nem lehet elmondani senkinek. Abbahagyni! Ha írok, semmi más alól nem vagyok felmentve. Csak mi alá vagyok helyezve? Abbahagyom a számozást. Fáraszt. Ennyit legalább tehetek. Nem tudom, mi a „szellemi", de tartozom neki annyival, hogy egyebet se tudok. (!!!) Mi az: „érdekelni"? Nem érdekelnek a láthatóságok, mégis nézek. Nem érdekelnek a szisztémák. Hát az biztos, hogy a magam óriási bajnoki szisztémáimat elhagytam. Tkp. jaj! De az igazi jaj az, hogy nem érzek jajt. 18
