Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Tandori Dezső: Továbbra is az Egzisztancialitásról : (Ld. Egy úr)

Visszagondolok utazásaim, csatangolásaim emlékeire. Az a jó, amit megúsztam. Amit végül nem csináltam. Ameddig a takaróm - lélekben, fizikailag, vágyban - nem ért. Nem létező takaróm fedi az elmaradtakat.

Megyek madárkámhoz.

Az írás megzavar a vele való kapcsolatokban is. Jobb a kibírhatatlan üresség, a napoké. Mert akkor van plusz. Madárkám mégis, valami nézendő a tévében mégis. Nyert-e a teniszező, akinek - aki ellen - drukkoltam. De a 100-dik ír partvidék, korzikai város, metropolis etc. már kíméljen.

* * *

Innen folytatom. Adtam friss vizet verébkémnek, próbáltam etetni. Kicsit szeszélyes, makrancos, makacs... vagy ő tudja! Teszem, amit tehetek. 35 éve csináljuk ezt, feleségem is tudja, mit kell tenni értük, sőt. O még kutyánkért is tudja. Nálunk nincs semmi kölcsönkért, minden kutyánkért van, madárkánkért. Főmedvémékért. Döbbenet, hogy a kártya nagy bajnokságait így abbahagytam. Egy nappal előtte nem is sejtettem.

Akit a kártyabajnokság érdekel, nézze meg Zen. Koala. Kártya című könyvemet - ha pontosan idéztem Terebess Kiadó. Vagy a Liget Kiadónál megjelent Játéktörténet címűt.

Gyanús: sérvkörnyékem fáj? Vagy a prosztataműtét helye, a hőségben? Vettem be gyógyszereket.

Verébkénket meg tudtam salátáztatni. Sajtos, szőlőt nem s nem kér most tőlem. Feleségemtől se nagyon. Fim.

Csak nincs baj!

Erőltetni még rosszabb.

Sokat lehetne irodalomról írni, akár Kosztolányi-összehasonlító dolgokat, bármit; Pilinszky és Nemes Nagy lírájának különbségei... de se fizikai, se lelki erőm nincs hozzá, jegyeztem fel a minap.

Szeretteimmel jól bírni! Nekik szorítani. Értük fohászkodni. Ok is bírjanak engem valahogy. Feleségem, kutyánk, madárkánk, főmedvei lények, emlékek, már amelyek... irodalmi barátaim... itt már lazul a kör, sokszögesül. Hm.

A közvetlen környezet. Ld. Ottlik: a Szeredy, a Medve...

„Először is: hagyjuk...!" Haha-ha. Kezdjük ott.

Ott b...uk meg.

Jaj, az Esti kérdés az abszolút vers, a maga fajtájában.

Nem kérdés. Dobálom el a súlytalannak ítélt lapokat, feljegyzéseket. Még így is sok marad, túl.

Nem jó, de jobb híján a legjobb. Csak tudnánk, hogyan, hogy?

Olvasgatni: pl. festőkről: jelzéseket kapni, adni? Kreálni? Nincs tudásom. És nem is lesz már. Ld. F.-ről írt cikkem mottóját villányi László Mügely lapjában. De jó verskötetet csinált Villányi legutóbb!! Nagyon tetszik. Csak én már, sajnos, nem írok regényekről, versekről. F.-é nem „úgy" volt regény, hogy ő annak nevezte volna. így írtam. De hogy: regény. Úgy.

Lovak, játszások, utazások, bárhová-is-menni: nincsenek: no. De nem az van, hogy egzisztencialitássá lettek?

19