Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Kovács Krisztina: Életeken át : Géczi János : Viotti négy vagy öt élete
abszolút főszereplő jelenlétét. A Vári György megfogalmazásában „kontúrtalanként" definiált címszereplő (L. V. Gy.: Az örökkévalóság történetei. Géczi János: Viotti négy vagy öt élete. Elet és Irodalom 2011. május 13.) helyett/mellett azonban nem csak felesége izgalmas, megfejtésre csábító élettörténettel rendelkező hős. Ahogy a Vermeer Levelet olvasó nő kékben című festményéről a regénybe lépő nőalak, vagy a szövegben időről időre felbukkanó irodalmi hírességek (pl. Rousseau) felskicceit alakjai és elhallgatott történetei ugyanolyan rejtélyként tudnak működni, mint a főhős, Viotti sorseseményei. A kötet párbeszédeiben és monológjaiban hemzsegnek a szubjektum önértelmező mondatai. A Shakespeare 75. szonettjét feldaraboló részletben a mindenkori író ars poeticájaként a különböző stílus- irányzatok nyelvet szétszedő és újrateremtő akciói működnek. Arról nem is beszélve, hogy a regény saját öntükröző vonásai mellett az irodalomtörténet ismert önértelmező gesztusait is felidézi. Vagyis Goethe, Flaubert, Rousseau, Tolsztoj nemcsak szövegeikkel, hanem ezekkel a kultikussá tett pillanatokkal is résztvevői, egy tablókép alakjaiként tudatosan vázlatosan megrajzolt, vagy éppen fontosabb mellékszereplői a regénynek. Géczi János új regénye, számos más törekvése mellett, nem először gondolja újra a szépirodalmi műfajok információközlő szerepének lehetőségeit is. Sokszor megírt témái mögött mindig a megoldásokat kutató tudós képe sejlik föl, aki saját „kötelező" motívumait mindig egy kicsit új rendszerbe foglalja. Az író szövegtereiben szívesen barangoló olvasókat bizonyára nem érte váratlanul, hogy a Viotti négy vagy öt élete egy szép betétjében a rózsafélék családjába tartozó fajok reprezentatív lajstromát (72.) és a sárga színárnyalatainak katalógusát (73-74.) kapták. Géczi sokrétű érdeklődése, művelődés- és szellemtörténeti iskolázottsága minden eddigi kötetének karakteres jelleget adott. Kedvenc témáit szenvedélyes elkötelezettséggel írja meg újra és újra, természettudományos professzióit pedig szellemesen, meg nem unhatóan csempészi be szépirodalmi produktumaiba. Ezzel egy nagyon fontos, ám a 21. században már nehezen tartható maximát sugall és argumentál meggyőzően könyvről könyvre. Eszerint a műveltség szaktudományokra osztásában gondolkodás hasznos és ökonomikus eredményei ellenére is létrehoz és fenntart vakfoltokat, a tudás komplex birtoklásának ideája viszont a kíváncsiság fennmaradásának létfontosságú eszköze. Talán ezért választja hősének a korokon és országokon átutazó, polihisztori ambíciókkal beoltott Viotti Mór Aurél Ágostont ebben a nagy műveltséganyagot mozgató, egyenetlenségei ellenére is izgalmas regényben. (Kalligram, 2011) 124
