Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Kovács Krisztina: Életeken át : Géczi János : Viotti négy vagy öt élete
böző típusú és jellegű forrásokat, változatos műfajú és természetű vendégszöveget segítségül hívó Mészöly Miklós neve mindenképpen ott motoszkálhat a Viottit olvasók fejében. Ahogy a korábbi alkotói korszakában az avantgárd, neoavantgárd poétikai kísérleteivel is foglalkozó, a Géczinek is fontos Mediterráneum, szűkebben az Adria történeteit és atmoszféráját összegző „enciklopédiájában" folytonosan újra író, a műfaji és a formai variabilitást programmá tevő, gyűjtőszenvedéllyel beoltott narrátorokat mozgató Tolnai Ottó szövegeinek néhány momentuma is felmerülhet a regény helyszínei közt barangolva. Géczi János új prózája nyelve, narratív és poétikai megoldásai miatt úgy tűnik, jó esély- lyel növelheti korábban talán szűkebb olvasói táborát, mert a Viotti Mór Aurél Ágoston egymásba folyó életeit elbeszélő szöveg egyrészt könnyebben olvastatja magát, mint az alkotó erősen neoavantgárd alapozású, kép és szöveg szimbiózisát megvalósító kísérletei, tipográfiai és vizuális határátlépésekkel is szakadozottá tett munkái. Másrészt a fent vázolt progresszív trendbe is könnyebben illeszkedhet, mint a szerző korábbi szövegei. Mindazonáltal talán éppen ez a megfelelni vágyás, az olvashatóság, az olvasmányosság irányába tett engedmények tűnnek olyan tényezőknek, amelyek miatt ez a kötet talán mégsem lesz olyan eredeti univerzummá, mint a fragmentáltságával együtt is izgalmas labirintusként működő, ám az abban lassan bóklászó olvasót számos művelődéstörténeti kalanddal és fordulattal megajándékozó Tiltott ábrázolások könyve, és annak különböző szövegvariánsai. A könyvből könyvbe lépő főhősök ezúttal a korszakok, életek közt bolyongó Viotti Mór Aurél Ágoston, magántitkár, könyvnyomtató mester, kalandor, valamint Alice, a szavak bűvöletében élő, a regényeket megszállottan szerető, az olvasást erotikus élményként megélő felesége. Kettejük történetei deklaráltan a könyvtest keretébe zsúfolt univerzum létrehozásának kísérletei. A kizárólag a szövegben élő, abból saját világot teremtő alakok kalandjai a világirodalom népszerű történetei. Miguel Cervantestől Jorge Luis Borgesen és Umberto Econ át Mirko Kováéig számos változata ismert a könyvről könyvre, könyvből könyvbe utazó, enigmatikus történetek után nyomozó szereplők és elbeszélők sorsát követő szüzséknek. A bábeli könyvtár képe Géczinél sem új keletű, a Tiltott ábrázolások könyvének számos szöveghelye választotta témájául az utazásai közben könyvtárakban, könyvespolcok közt szemlélődök imaginárius térben is zajló utazásait. A könyvek körüli bíbelődés, a szagok, illatok, formák, vízjelek, papírfajták, betűtípusok katalogizálása a Viotti négy vagy öt életének természetes módon kínálkozó, finoman és a téma „szétírtsága" ellenére is részben működőképesen ábrázolt építőkövei. A Viotti jól látható módon akarja a könyv motívumának valamennyi konnotációját egy könyvtestbe zárni. Talán ez a látható erőfeszítés az oka, hogy e vékony határvonalon mozogva egyes következtetései kibontatlannak, vagy éppen túlreflektáltnak hatnak. A Géczi regényével kapcsolatos hiányérzetek elsősorban szerkesztési, dinamikai problémák miatt támadhatnak befogadójában, hiszen a regény egyes következtetései nem okoznak meglepetést, és a nyomozás, titokfejtés láthatóan hangsúlyozottan fontosnak szánt motívumai sem szolgálnak mindig váratlan fordulatokkal. így néha az az érzésem, hogy bár a kötet alakjainak „hivatásául" választott utazás a könyvekben és korokban bolyongás izgalmasnak ígérkező életprogramja, néha már sok az egymást folytató történetekből. Az utazás filozófiájának definícióit dialógusaiban és monológjaiban sokszor a címszereplő Viotti prezentálja olvasóinak, köztük az egyik legfontosabbnak, a férje titkos életei után is a regényekben kutató feleségének. A kötet kezdő fejezetében rögtön így: „Az út ugyan hasonlatokat vonzana mágnesként magához, elrendezné a helyestől messze a helytelent, a hangminta alapján a megfelelő hangot a recsegőtői és a kellemetlentől, de mégis hű maradna eredeti voltához: útnak." (14.) Úgy tűnik, az ehhez hasonló megfogalmazások, bár főként a nyelvi regiszterei és világképe miatt nem bírálható főhős-narrátor gondolataiként jelennek meg, teszik olykor túlhangsúlyozottá a szöveg alapproblémáját. Az olyan sorok122
