Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Kabán Annamária: A látomás szövegszervező szerepe : Miért borultak le az angyalok Viola előtt
Viola nem bírt tenni szíve ellen, mely könnyes lett és puha mint a vatta s oly mozdulattal, amely csupa kellem, minden pénzét a bús anyának adta. Majd mint vezér, ki súlyos sebesült bár, de legnagyobb győzelmét most aratta s hiába vére itt-ott átalüt már, kemény mosollyal léptet felmagasztalt útján, ahol az ünneplés s az üdv vár Ez a magasztos jó cselekedet, amely a dantei tercina versformájában az evangéliumi özvegyasszony két fillérjét asszociálja az olvasóban, indítja el Violát a fölmagasztalás útján oda, ahol az ünneplés és az üdv vár reá. A negyedik fejezet első strófája jelzi, hogy magasztos témához magasztos versforma használata illik. Ám a téma kifejtése korántsem minden részletében magasztos. A fejezet ötödik strófájában a költő maga utal a magasztos forma és a történés köznapi vonatkozása közötti feszültségre: kerékküllőig külváros porában az autóbusz, mint ócska barna bárka. (Mily furcsán hat e gép a tercinában!) A hagyatékból előkerült kézirat tanúsága szerint4 Dsida a vers egy korábbi változatában a negyedik fejezetnek a következő címet adta: Negyedik fejezet, melyen keresztül Viola igaz szívébe látunk. Ez a cím Viola felmagasztalásának elindításában játszik szerepet. De ha egybevetjük a többi fejezet címével, kitűnik, hogy a véglegesített cím - Negyedik fejezet, melyből kiderül, hogy a fájdalomnál erősebb a jóság - sokkal fontosabb kohéziós szerepet tölt be. Egyrészt az előző fejezetekben megverselt fájdalom mélypontjáról emelkedik itt fel a vers a jóság apoteózisáig, másrészt ez a végleges cím jelzi, hogy a konkrét történetet egy további szövegrendező elv avatja az időtlenség egyfajta példázatává. Az ötödik fejezetben a költő önostorozóan vallja meg a maga méltatlanságát. Látva Viola jó cselekedetét, úgy érzi, hogy sem a lányra, sem az embernévre nem méltó. És ezt az első és a hatodik versszak párhuzamos szerkesztésmódja, illetve a strófaalapú pozitív arany- metszés (5+3) szintjén variációsán ismétlődő „Nyugtalan a lelkem" sor is jól érzékelteti: Lelkem nyugtalan lett, nyugtalan a mély tó: Habján, mint hajóraj, bukdosik a sóhaj: Nem vagyok én, ó jaj, Violára méltó... Nyugtalan a lelkem, nyugtalan a mély tó. 4 A ciklus negyedik fejezetének a hagyatékban fennmaradt kéziratáról 1. Kábán Annamária - Mózes Huba: Vers és lélek. Dsida Jenő és költészete. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2007, 71-77. 100
