Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Kabán Annamária: A látomás szövegszervező szerepe : Miért borultak le az angyalok Viola előtt

A harmadik fejezet a költő lelkiismeret-vizsgálattal egybekötött imáját és panaszát tárja elénk aszklépiadészi versszakokban. A boldog séta számára is a szenvedés útjává változik. Négyszer szólítja Istent egyre fokozódó kétségbeeséssel. Előbb tanúként idézi szegénységére, nincstelenségére, majd mintegy lelki tükröt készít magáról, felsorolva azokat az erényeket, amelyek az üdvösséghez fontosak: kincset nem gyűjtött, nem panaszkodott, nem engedte a balga vágyakat lelkében megfoganni, nem irigykedett, nem hányta fel a sors mostohaságait, nem káromkodott, bár mindezekre minden oka meglett volna. Ezek helyett inkább a természet és a szerelem szépségeit kereste. Sorai intertextuálisan egy másik nagyversének, a Tíz parancsolatnak a X. részét asszociálják: Felebarátod ökre, háza / után kívánságod ne légyen: / ilyen szegénységekre vágyni / nagy szegénység és csúnya szégyen.

Majd ismét hangnemet vált. Viola fájdalmát látva, Balassi istenes verseire emlékeztető perlekedésbe kezd az Úrral, hiszen szegénysége most komoly akadály abban, hogy kedvesén segíteni tudjon. Egyre erősödő intenzitással szólítja:

...Ámde értsd meg, Uram, most ez eset miatt: itt látván Violát sírni e bús kereszt alján gyötrelem és annyi panasz között: túlcsordult az ürömpohár!

Tudván: - nem vihetem bőrkanapés, finom sikló gépkocsin őt, még zötyögő batár öblét sem tehetem teste alá, hanem sajgó sarka tovább törik

Felkiáltás, fokozás, túlzás formájában ad hangot tehetetlenségének. Fájdalma már-már az elviselhetetlenségig fokozódik, és ez kérdések sorát fogalmaztatja meg vele:

s én csak nézni tudom vad- tehetetlenül annak könnyeit és kínjait, ó, kit oly lángoló szerelem ßz velem össze: - ezt elviselni türelmesen

többé nem bírom! Én lábad elé vetem koldus testemet és sírva csapom fejem e korhadt feszület léceihez: Felelj szómra, én Uram, Istenem:

Gazdag földeiden mért vagyok én szegény ?

Mért vagyok nyomorult? S mért a szegény olyan, mint utón heverő gyönge, beteg bogár, melyre bárki reátapos?...

A negyedik fejezetben „kiderül, hogy a fájdalomnál erősebb a jóság”. A költő mérhetetlen szegénységéből még egy autóbuszjegyre sem telik. így egyre nagyobb buzgalommal keresgélik zsebükben a pénzt, míg végre ketten épp egyetlen autóbuszjegy árára valót szedegetnek össze. Ekkor következik be a jóság apoteózisát jelző fordulat, „melyen keresztül - a költő szavai szerint - Viola igaz szívébe láthatunk": a lány minden pénzét a gyermekét szoptató koldusasszonynak adja:

99