Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - A riporter műhelye : Ryszard Kapuścińskival beszélget Marek Miller
kelés szerint Bumedien fasiszta jellegű fordulatot hajtott végre, én viszont tudtam, hogy tisztán személyi jellegű fordulat történt, s hogy mindkét politikus nagyon haladó, Afrika függetlenségéért harcoló személyiség volt. Emiatt megint visszarendeltek. Később persze kiderült, hogy igazam volt, s megint kiküldtek Afrikába. Ilyesminek egy riporter gyakran ki van téve. (...)- Hallani olyan hangokat, hogy a Dél-Amerikában játszódó, Kari von Spretiről írt könyvedben bizonyos értelemben a terrorizmust támogattad. Azóta sok év telt el. Hogyan látod ezt a kérdést manapság?- Nagyon gyakran előfordul, hogy a téma, a dolgok ismerete nélkül vádolják meg az embert. Sematikus szemrehányásokkal illetnek olyasvalakit, akit nem olvasnak. Nos, én sosem támogattam a terrorizmust. Az ellen azonban harcoltam, hogy összekeverjék a terrorizmust a nemzeti felszabadító mozgalommal. A nemzeti felszabadító mozgalmak ellen harcoló országok propagandája ugyanis e mozgalmak résztvevőit terroristákként mutatta be, ám ennek semmi köze sem volt a valósághoz. Az iráni propaganda például terroristáknak nevezte azokat, akik a sah ellen harcoltak. Nagyon könnyű bárkiről azt állítani, hogy államérdeket sértett. Csak az a kérdés, ki határozza meg, hogy mi az adott állam érdeke. Mit jelent az, hogy az ország belső békéje, és kit szolgál ez a béke? Én leírtam, hogy a béke a mai világban az uralkodó rezsimek érdekeit szolgálja, hogy minden rezsim óriási erőfeszítések árán igyekszik fenntartani az ilyen békét, nyugalmat. Egyszer valaki a következőket mondta: „Végre győzött nálunk a nyugalom, a béke és stabilizáció, s ez volt a legnagyobb baj." Én ez ellen léptem fel, és megírtam azt a riportkötetet Guatemaláról, ahol meggyilkolták, nagyon drámai körülmények között, a Német Szövetségi Köztársaság nagykövetét, ám ez a dráma mintegy kísérő jelensége volt csupán annak a belháború- nak, amely Latin-Amerika, és egyáltalán a XX. század történelmének egyik legvéresebb rendszere ellen folyt. Terroristáknak nevezni azokat, akik ez ellen a borzalmas, kegyetlen rezsim ellen harcoltak, hazugság volt. Én nagyon jól ismertem őket - nagyszerű emberek voltak: egyetemisták, tudósok, írók, költők. Mivel a nagykövet halálát kihasználták arra, hogy az egész mozgalmat terroristamozgalomként tüntessék fel, tiltakoztam ez ellen. És erről szólt az a könyv. (...)- Adott rendszer részei vagyunk. Csak meghatározott kiküldetési céllal utazhatunk a világban. A születőben lévő afrikai országokat te is meghatározott kiküldetésben, adott politikai rendszer tudósítójaként szemlélted. Térjünk vissza kicsit ehhez a témához! Ezzel kapcsolatban érdekelne, hogyan látod a világ baloldaliságát? Hiszen te a kommunista politikai rendszer részét képező PAP tudósítója voltál. Nem szeretném kikerülni ezt a kérdést.- Én sem. Arról van szó, hogy abban az időszakban országunk külpolitikája éppen egybeesett a harmadik világ törekvéseivel, elképzeléseivel. Egybeesett olyan értelemben, hogy azok a népek a hagyományos gyarmati világrend részei voltak, s a cél ennek a világrendnek a megtörése, megdöntése volt. Mivel pedig a gyarmati rendszer a nyugati világhoz tartozott, a szocialista tábor politikája természetes módon azonos volt a harmadik világ országainak érdekeivel, ahogyan az én tudósítói tevékenységem is.- Hol és mikor kezdtek ezek a közös érdekek szétválni?- Nem szétválni kezdtek, egyszerűen véget értek.- Milyen értelemben?- Olyan értelemben, hogy a mi akkori rendszerünk - különösen pedig a Szovjetunió - a háborús-katonai fázisban tudott segítséget nyújtani a harmadik világnak, vagyis akkor, 47
