Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - A riporter műhelye : Ryszard Kapuścińskival beszélget Marek Miller
A riporter műhelye Ryszard Kapuscinskival beszélget Marek Miller Marek Miller 1976-tól készített interjúkat Ryszard Kapuscinskival egészen az író 2007-ben bekövetkezett haláláig. Most megjelent Pisanie (írás) című könyvében (Czytelnik, Warszawa, 2012) elsősorban a riporteri, tudósítói, írói tevékenység műhelytitkairól faggatja a világhírű író-riportert. Alábbiakban a bevezetésből és a hírközlő személyével foglalkozó első részből közlünk válogatást. Beszélgetés és írás- Beszélgetésünk interjú formájában fog zajlani. Mit gondolsz erről a formáról?- Szerintem az interjú nagyon dinamikusan fejlődő kifejezési forma. A sajtót, rádiót, televíziót eluralja az interjú. A Kaliforniában megjelenő nagyszerű New Perspectives például csupa interjúból áll. A szerkesztők arra a bölcs következtetésre jutottak, hogy a legkülönfélébb területek kiváló képviselőit, nagy neveit kell szerepeltetni a lapban. Mivel azonban a nagy neveknek nincs idejük arra, hogy leüljenek és cikket írjanak, az egyetlen megoldás az lehet, ha a szerkesztőségben létrehoznak egy „interjúvoló" csapatot, amely elvégzi ezt a munkát. New Yorkban több szerkesztőség is felkért, hogy írjak nekik valamit. Ezt válaszoltam: „Én semmilyen írást nem adhatok, mert nincs időm írni." A New Perspectives szerkesztőségéből viszont azzal hívtak fel, hogy küldenek egy embert San Franciscóból, aki készít velem egy interjút. „Rendben - válaszoltam -, az interjú jöhet, csak írnom ne kelljen." A pasas repülőre ült, négy órán át beszélgettünk. Az interjú nyitott forma, én nagyra értékelem, komolyan veszem. Nem adok interjút akárkinek, akárhol és akárhogyan. (...) Fontos szempont, hogy az olvasó ráérezzen a beszélgetés vezérgondolataira, mert csak így tud velünk együtt gondolkodni, különben elvész a részletekben, a kitérőkben, fáradni kezd, befogadóképessége, figyelme lanyhul, és vége... kikapcsol.- Mit jelent számodra egy másik emberrel folytatott beszélgetés, fontos beszélgetés?- A fontos, érdemi beszélgetést én a megértés és egyetértés egyfajta keresésének tartom. A beszélgetés révén igyekszem minél mélyebbre hatolni a másik emberbe, minél jobban megismerni az illetőt, minél többet kihozni belőle, azaz próbálom a világot úgy látni, ahogyan ő látja, egy másik nézőpontból. Minden embernek megvan a maga világképe, s ha sok fajsúlyos, érdekes emberrel beszélgetünk, azt tapasztaljuk, hogy miközben ugyanazt a világot, néha a valóságnak egyenesen ugyanazt a szeletét mutatják be, azt más-más oldalról teszik. így aztán sokdimenziós képet kapunk, ami rendkívül lényeges dolog. Vagyis: egy másik ember általunk korábban nem ismert módon vezethet bennünket valamely dolog létezésének a nyomára. S így lassan kialakul bennünk a többdimenziós világlátás, egyfajta kubizmus. (...)-Akkor hát miért nem publikáltál soha interjút, vagyis másik emberrel folytatott beszélgetéseket?- ... Ennek az az oka, hogy a másik ember megnyerésében a kivárás volt a módszerem, vagyis igyekeztem olyan szituációt teremteni, amelyben az illető elkezd hozzám 41
