Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Rabinowich, Julya: Hasábfej
még, pedig igazán barátságosan viselkedik. Sok más lakótársról ezt nem lehet elmondani. Az utolsó folyosói szobában lakó mániás depressziós nő időnként ordítozva kidobálja az ablakon az összes ingóságát az utcára, másnap pedig sztoikus nyugalommal cipel fel közösen mindenki mindent. A konyha melletti kamrában az alkoholista nő néha elveri a fiát, mire legközelebb, a rangsor szerint, a férje veri el őt, hogy újra észhez térítse. És gyakran azért is, mert üres az utolsó borosüveg. Az örményünk takarítószertár nagyságú helyiségében vad szesztivornyákra kerül sor, amelyekre az alkoholista nőt, a fülsértő orgánuma miatt, nem hívják meg. Ezért a közös konyhában gyakran szidalmaznak betelepülőket. Mi, öt lakóközösségi gyerek messzire esünk a fától, és forrón szeretjük az örményt, nem annyira ingatag járásáért és ingatag hangulataiért, és azért sem, mert a folyosóra felfelé jövet már messziről fel lehet ismerni a szagáról. Játékgyárban dolgozik. Minden botrányos ivászatot nekünk, gyerekeknek szóló bűnbánó ajándékozón kísér a következő napokban. Akik figyelmesebbek közülünk, gyakran kinn lebzselnek a bejárat környékén, hogy rögtön az ajtóban elcsípjék az örményt és ellenőrizzék, vodkásüvegekkel van-e megpakolva. így az ajándékozás időpontját jobban meg lehet előre állapítani. A tiltott helyről szólni sem érdemes, arról a három szobáról, amelyet nyugdíjas besúgónk, szép kövér feleségével, szovjet luxusban lakik, és amelyet mindenki más ritka egyetértésben és nagy ívben elkerül. Muszja néni szobácskája viszont mámorító nippbarlang, amely mennyezetig teli van tömve a néni lovagjaitól származó ajándékokkal, és olyan kispolgári lakályosságot áraszt, amely idegen tőlünk. Szézám tárulj, amelynek ajtaja mögött ismeretlen tartalmú, pasztellszínű műanyag tálkákon feltornyozva bonbonnal töltött kristályszelencék állnak. Akrilselyem díszpárnák a telt, puha pehelypaplanos, mennyezetes ágyon. Horgolt rongyok minden elképzelhető sarokban, számtalan porcelánfigura, valódi, selymes prémszőnyeg, amelyre különösen büszke, és nekünk soha nem szabad rálépnünk. Egy végzetes napon ránk tör az anarchia. Hideg eső ütött rajtunk, a túléléssel elfoglalt felnőttek pedig magunkra hagytak bennünket, úgyhogy észrevétlenül megrohamoztuk Muszja néni birodalmát, amelynek zárjával, az izgalomtól izzadva, több mint egy órán át bajlódtunk. Az ajtó dacos kattanásával megadja magát nekünk a szoba, és mi, ámulva saját merészségünkön, borzongva belépünk. Mindaz, amit eddig csak áhítatosan, a mindent-a-szemnek-semmit-a-kéznek jegyében bámulhattunk meg, most a miénk! A kezdeti tétovázás után hamarosan kitör rajtunk az őrjöngés. Szelencéket, ládikókat, pralinés dobozokat nyitunk ki, aztán mikor nemsokára jóllaktunk, tartalmukat szétszórjuk az ágyon és a padlón. Csibesárga cukorkagolyók gurulnak fodros térítőkön. Orgonaszínű polyamid fehérneműt halmozunk fel a padlón. Leverünk egy pásztorlánykát pásztorostul, és a törmelékhalmot az ágy alá rugdossuk. A porcelántöréssel megnyílnak a pokol kapui: Amit az előbb még megcsodáltunk, most meg akarjuk semmisíteni. 31
