Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Rabinovici, Doron: Máshol
Doron Rabinovici Máshol Felszálltak. Belenyomódott az ülésbe. Meredeken emelkedett a gép fölfelé, és befordult egy kanyarba. A szomszédjai fölött kinézett az ablakon. A mélyben felbukkant a város és a lapos tetők, mészfehéren vagy koromfeketén, rajtuk vizes hordók naptükrökkel, szikrázó villódzás az ellenfényben. Antennák és villany- vezetékek sűrűje. A magasházak sziluettje, a gyémántbörze, a kagyló formájú görög zsinagóga, a városháza előtti tér, Kikar Jizchak Rabin, a fákkal és Bauhaus- házakkal zsúfolt allék, és aztán középen az óváros egy darabja minarettel és óratoronnyal, az a régmúltból való ék, amely a tengerbe nyúlik. Tel Aviv és Jaffa, a strand, és aztán semmi más, csak víz, és a gyerek, aki volt, kinyújtotta benne nyakát a föld felé, amelyre apa és anya annak idején lemutatott, amikor négyéves korában először repült el innen. Honvágy vagy útiláz, mi volt az, ami megrohanta? Magaslati mámor fogta el, anya és apa között ül a kisfiú, ott kuksol Ethan Rosenben, a bécsi szociológiai kutatóintézet docensében, és Ethanus, Tustus, Ethanni, ahogy anyja szólította, a kis Etepetete, mint apja tréfálkozott vele, a stewardessek pantomimjét nézi. Balett arra az esetre, ha komolyra fordulna a dolog. A rövid szoknyák, a főkötők a feltűzött hajban, sötét harisnyanadrágjuk, és a kis Ethanni a nejlonlábak sercegésének magasában az egzotikus templomi táncra mered, amelyet egy női hang bársonyos monotóniája kísér. Felszálltak. Semmi sem emlékeztetett már azoknak a főpapnőknek a gyerekkori ceremóniájára, semmi sem a finoman összehangolt mozdulatokra, amelyek csakis egy felhők feletti távoli világból érkezhettek. Rövidfilm biztonsági utasításokkal, amelyet lehajtható monitorokon játszottak le. A légkondicionáló fúvókéiból szárazhideg levegő áramlott. Tudta, hogy az utóbbi napok arcszíne, inkább lazacpiros, mint aranybarna, pikkelyekben fog róla lehámlani. Megint mint sápadtarcú fog megérkezni. Szeme viszketett. Az ajka égett. Semmi nem segített Ethan Rosen szociológus migrénje ellen, a fájdalom fokozódott, szűk lett a koponyája. Hajnali három óráig ült a munkája mellett, tanulmányt írt németül „Transzkulturalitás a héber irodalomban" címmel, és aztán ivritül kommentárt egy izraeli folyóirat számára, polémikus cikket a kínzás mindennemű legitimálása ellen. Az ilyen újságírói munkát Rosen hideg dühvei végezte. Mint robbanóanyaggal töltött kis csomagokat termelte ki magából az ilyen szövegeket, vagy mint durranóbékák ütegét. Tizenöt perc ötezer karakterre. Míg a tudományos dolgozatait száraz © Doron Rabinovici: Andernorts, Suhrkamp Verlag Berlin 2010 16
