Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Rabinovici, Doron: Máshol
kedéllyel írta meg, glosszáiban felhabzott, olyan emóciókkal lövöldözött bennük, amelyekről mint kutató lemondott. Rosen arról volt ismert, hogy németül, héberül, angolul és franciául egyformán csiszoltan tud fogalmazni. Sokakra azzal is hatással volt, hogy olvas olaszul és spanyolul, és ért arabul. Egyesek azt rebesgették, hogy tézisei és teóriái valójában csak azoknak a gondolatoknak a fordításai, amelyeket itt-ott felcsípett. Exportimport kereskedést űz akadémiai eszmékkel. Profitál abból, hogy jön-megy a kontinensek és kontinuitások, a vallások és régiók között. De nem a világ iránti nyájas érdeklődés űzte. Sugallatait és sejtéseit a félelem táplálta. Ethan bizalmatlan volt a civilizációkkal és ideológiákkal szemben. A törésvonalak mentén írt. Nem véletlenül kérték meg, hogy írjon nekrológot Dov Zedekről. Először Katharina, az Öreg negyvenéves barátnője. Dov halála óta olyan szenvedély lángolt fel benne, amelyet Ethan sohasem észlelt nála, míg az Öreg még életben volt. Fred Sammler, egy bécsi újság szerkesztője is felhívta Tel-Avivban. Ha már elutazott Izraelbe, hogy eltemesse a régi barátot, biztosan talál néhány személyes szót Dov Zedek méltatására, vélte Sammler. Búcsúszavakat az osztrák olvasóknak. Ethan ellenállt. Nem akart és nem tudott halotti szónok lenni. Még egy születésnapi köszöntőre sem volt hajlandó. A temetőben átölelte Katharinát. Kisírt arcoktól körülvéve nem volt képes semmilyen érzelmi rezdülésre, sem könnyekre. A déli nap vakítóan éles fényében - a sírkőtenger közepén - a gyászoló gyülekezet mintha összezsugorodott volna. Úgy tűnt számára, mintha elszáradna mindenki, aki eljött ide. Ez a térség semmit sem sugárzott azoknak a keresztény temetőknek a légköréből, amelyek az áhítatos magába szállás árnyas helyei akarnak lenni. Itt nem volt semmi kibékítő. A katolikus temetésektől eltérően itt sem virágok, sem koszorúk nem nyújtottak vigaszt, nem játszott zenekar gyászzenét, nem várt impozáns családi kripta a látogatókra. A rabbi éneke jajveszékelésre emlékeztette. A holttest nem koporsóba volt zárva, hanem csak fekete lepel takarta. Alatta most Dov teste, amely mindig olyan hatalmas volt, kicsinynek és véznának látszott. Egy pillanatra azt hitte Ethan, valaki más fekszik ott. Csak négy napig volt Izraelben, és mindjárt megérkezése után Jeruzsálembe utazott, a temetésre. Dov itt élt élete utolsó két évtizedében. Schiwe Dov lakásában. Nem ment ki a fejéből a sok vita és veszekedés, amelyet Dovval folytatott itt. Másnap reggel élt az alkalommal, hogy felkeresse egy kollégáját a Héber Egyetemen. Beszélgetések a lehetséges együttműködésről. Csak a harmadik napon ment át Tel-Avivba. Látogatás a szüleinél. Anyja félrevonta, hogy beszéljen vele, de apja közbelépett. Indulni akart a törzskocsmájába. Búcsúzáskor aztán anyja lézerpillantása, amely már gyerekkora óta bevált. Apát holnapután alapos vizsgálatnak vetik alá a kórházban. A hazarepülés alatt el akart olvasni egy disszertációt. A fáradtság reszketőssé tette, úgy érezte, kifakítja, feloldja. Nemcsak a teste, a gondolkodása is veszített konzisztenciájából. Ehhez járult még az a benyomás, hogy mindenki megláthatja rajta, hogyan érzi magát, át kell hogy lássanak rajta, mert úgy érezte, üvegből van, végigdolgozta az elmúlt napokat, és aznap éjjel három óránál is kevesebbet aludt. Ugyanakkor szégyellte magát erre a gondolatra. Tudta, hogy körülötte 17
