Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Nagy Hajnalka: Az irodalom senkiföldjén : Transzkulturális irodalom és osztrák kultúra

3. Identitás, nyelv és emlékezés a transzkulturális irodalomban

A bevándorlók irodalma sokszor tematikájában, melynek fókuszában a „pachwork-identitás", a többnyelvűség, az otthon és a család elvesztése, valamint a „saját" és „idegen" közti párbeszéd áll, és nyelvi megformálásában (a nyelvi idegenségből eredő kísérletező játék, a német nyelv szétírása) hoz újat. így a migrációs avagy transzkulturális irodalommal foglalkozó kritikák nagyobb része az identitás, a nyelv és az emlékezés koordinátái mentén vizsgálják a műveket.

Az identitásválság, énhasadás, énvesztés és nyelvvesztés már a bécsi modernség irodalmának is hívó szavai voltak, az egységes, öntudatos és szuverén szubjektummal azonban végérvényesen a posztmodern teoretikusok számolnak le. Helyére egy olyan fragmentált, decentrikus és szétszórt „én"-t állítanak, amely vagy a hatalom különféle diskurzusaiban (Foucault), vagy a nyelvi elkülönböződés (différance) örökös játékában (Derrida) oltódik ki. A posztkoloniális elméletek (Bhabha, Hall) a kulturális identitást vizsgálva a „hibriditás" fogalmát vezetik be a szubjektum újraértelmezésekor. Utóbbiak elméletében az én nem tűnik el vagy oldódik fel, hanem különböző kultúrák, tradíciók és nyelvek határmezsgyéjén állva hibrid („többszörösen összetett") identitássá alakul, amely már nem határozható meg egyértelműen a személyiség hagyományos aspektusai (nemzet, etnikum, vallás, kultúra, nyelv) alapján. Stuart Hall kultúrák közötti „fordítóknak" nevezi ezeket a migráció és globálizáció során kialakuló új szubjektumformákat, amelyek „nem egységesek a régi értelemben, és soha nem is lesznek azok, mert visszavonhatatlanul több történelem és kultúra összefonódásának az eredményei, ugyanabban az időben több »otthonhoz« (és egyetlen különös »otthonhoz« sem) tartoznak".14

A migráns írók műveinek középpontjában is az önmeghatározás bizonytalanságának problémája áll. Állandó útonlétük egy olyan diszkontinuitásokkal teli, törékeny és polifon identitást szül, amely önmagát is csak örökös „másság"- ként tudja megragadni. A dél-koreai származású, osztrák Anna Kim műveinek (Irritationen -'Irritációk’, Verborgte Sprache - 'Kölcsönzött nyelv', Die Bilderspur - 'A képnyom') szintén az identitáskeresés a fő témája. A külső (a jellegzetes koreai arc, amely tulajdonosát már az első pillanatban „idegen"-ként bélyegzi meg) és „belső" (a láthatatlan osztrák identitás, amely azonban születésénél fogva nem illeti meg) között feszülő ellentmondás ellehetetleníti énjének egyértelmű meghatározását sajátnak vallott hazájában. 2011-ben megjelent esszéjében (Invasionen des Privaten - 'A személyesség inváziói'), amelyben a szerző a messzi idegenben, grönlandi útja során próbálja letapogatni nemcsak a havas táj, de az identitás kietlen tisztásait, ezt a változékony egzisztenciát a határtermészetű vándorléttel állítja párhuzamba: Az „oda-nem-tartozás" (Zugehörig-losigkeit) permanens megtapasztalása az „én" egykori szilárdságát az utazó hazátlan, időtől és kötődésektől független bizonytalanságává oldja.

Ilyen vándorló, „főállású utazók" népesítik be tehát a transzkulturális irodalmat. A bolgár származású Dimitré Dinev Engelszungen című regényében, amely két bolgár család történetén keresztül mutatja be a kommunizmus bukását és a

14 Stuart Hall: „A kulturális identitásról". Farkas Krisztina és John Éva fordítása. In: Feischmidt Margit (szerk.): Multikulturalizmus. Budapest: Osiris Kiadó, 1997, 60-85. o., idézet: 83. o.

12