Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - Németh István: Sümegi György : A Kecskeméti Művésztelep (1909-1944)
Németh István Sümegi György: A Kecskeméti Művésztelep (1909-1944) A Corvina Kiadó művészcsoportokat ismertető sorozatának második kötete, a nagybányai, a szolnoki, illetve a gödöllői művésztelepnél néhány évvel később, 1909-ben alakult Kecskeméti Művésztelep közel négy évtizedes történetéről nyújt részletes áttekintést. A szerző, Sümegi György a témakör talán legszakavatottabb hazai szakértője, aki két évvel korábban már közzétette a művészteleppel kapcsolatos forráskutatásainak eredményeit (Sümegi György: A Kecskeméti Művésztelep dokumentumai [1909-19191). L'Harmattan Kiadó, Bp. 2009.), s ezekre a dokumentumokra a most kiadott kötetben is gyakran hivatkozik. A gazdagon illusztrált könyv egyes fejezeteiben Sümegi többek között arra a nem is olyan könnyen megválaszolható kérdésre igyekszik választ adni, hogy az Iványi Grünwald Béla vezetésével a Nagybányai iskolától elszakadó „neósok" miért éppen Kecskemétre tették át székhelyüket, illetve hogy mit is jelentett a „kecskemétiség" az alapítók, illetve a Művésztelephez később csatlakozó művészek számára. A szerző joggal utal rá, hogy a Művésztelep létrehozásának igénye és lehetősége elválaszthatatlanul összefonódik Kecskemét 20. század eleji történetével, egész konkrétan a Kada Elek polgármester nevével fémjelzett „Kada-korszakkal" (1897-1913), mely a város gazdasági és kulturális felvirágzásának időszaka volt. A Kecskeméti Művésztelep története két, többé-kevésbé jól elhatárolódó korszakra bontható. Az I. világháború végével záródó első periódus egyfajta összművészeti kísérletként is értékelhető, mely minden ellentmondásossága ellenére lényegesen progresszívebb volt a második, 1944-ig tartó időszaknál. Ezen utóbbi bár művészetszemléletét tekintve talán egységesebb volt az előzőnél, a Révész Imre által képviselt realista-naturalista felfogás, illetve az akadémista oktatási módszerek miatt már jóval kevésbé kapcsolódott a modem magyar képzőművészet aktuális törekvéseihez. Ezzel is magyarázható, hogy a szerző lényegesen több teret szentel kötetében a Művésztelep tíz évig tartó első korszakának, mint a jóval hosszabb életű másodiknak. Mint Sümegi könyvéből kiderül, a Kecskeméti Művésztelep indulását eleve bizonyos megkésettség jellemezte. Bár egyes alapító tagok már 1911 tavaszán leköltöztek Kecskemétre s bekapcsolódtak a Jánszky Béla és Szivessy Tibor által tervezett helyi középületek dekorációs munkálataiba, az 1911. július 8-án kitört földrengés jelentősen megakasztotta a Művésztelepen folyó építkezéseket, s mire 1912-ben a művészek végre beköltözhettek az elkészült villalakásokba, máris érezhetővé váltak az első feszültségek. Egyes korabeli lapok már 1913-ban a nagy reményekkel induló művésztelep válságáról számoltak be. Mindezen az sem változtatott, hogy Nemes Marcell 1911 májusában tett nagyvonalú adománya, mely megvetette a Kecskeméti Képtár alapjait, mind a város, mind a Művésztelep alkotói számára fontos impulzust jelenthetett. Érdemes ennek kapcsán megjegyezni, hogy évtizedekkel ezelőtt éppen Sümegi György volt az, aki a Kecskemétnek adományozott képanyag kapcsán, megírta az első tudományos igényű tanulmányt a híres mecénás gyűjtőről. (Sümegi György: Nemes Marcell, a műgyűjtő. Adalékok a magyar műgyűjtés század eleji történetéhez. Cumania, III. Kecskemét 1975, 275-304.) A kötetben külön fejezet foglalkozik a kecskeméti szőnyegszövő történetével, mely csak igen rövid életűnek bizonyult. Az 1909-ben alapított, kezdetben Medveczky Ilona, majd Falus Elek által vezetett műhely, illetve szövőiskola már 1912 szeptemberében felfüggesztette tevékenységét, mivel művészi igénnyel készült termékeikre nem sikerült igazi felvevői-fogyasztói kört találniuk. Az Iványi Grünwald Béla és Falus Elek tervei közt eredetileg szintén szereplő kerámiaműhelyből végül szintén nem lett semmi, mint ahogy a grafikai intézet és a nyomdai együttműködés sem valósult meg. A Kecskeméti Művésztelepen folyó munkák 1913 után már szinte kizárólag képzőművészeti, zömében festészeti tevékenységre korlátozódtak. Az I. világháború kitörése után a korábban beindult nyári szabadiskola növendékei jórészt elmaradtak, a város által biztosított műterem és munkalehetőség azonban számos művészt továbbra is 111
