Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - Németh István: Sümegi György : A Kecskeméti Művésztelep (1909-1944)
Kecskemétre vonzott. A törzstagnak számító, s rendszeresen visszajáró Iványi Grünwald Béla és Perlrott Csaba Vilmos mellett az 1910-es évek derekán olyan művészek is dolgoztak Kecskeméten, mint Kassák Lajos, Uitz Béla, vagy éppen Kmetty János, akik már az aktivizmus szellemiségét közvetítették a kolónia tagjai felé. Az 1916-os év különösen termékeny időszaknak számított a Kecskeméti Művésztelep életében, melynek első korszaka azonban 1919 végén - a város román csapatok által történt elfoglalása után - végérvényesen lezárult. Bármennyire furcsának is tűnhet, a Kecskeméti Művésztelep I. világháború utáni újjászervezése elsősorban annak volt köszönhető, hogy a Képzőművészeti Főiskola legjelentősebb művésztovábbképző bázisának számító Nagybánya, a trianoni békeszerződés következtében Romániához került. Révész Imre főiskolai tanár kezdeményezésére ezt pótolandó indultak be 1920-tól az „új szépművészeti iskola" nyári kurzusai, az immár „Az Orsz. Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola Kecskeméti Művésztelepe" nevet viselő létesítményben. Mint a kötetből egyértelműen kiderül, Révész akadé- mizmusa, konzervatív felfogása igen nagy mértékben rányomta a bélyegét a Művésztelep további működésére. Sümegi bár ezúttal is igyekszik objektiven megítélni az adott időszakban Kecskeméten megfordult művészek munkáit, összességében igen kritikusan fogalmaz a Révész-korszakkal kapcsolatban. Szerinte a Révész és tanítványai által Kecskeméten készített tájképek és népéletképek még a hódmezővásárhelyi vagy szolnoki festők hasonló témákat megörökítő műveivel összevetve is többnyire idejétmúltnak, felszínesnek és erőtlennek tűnnek. Megemlíti ugyanakkor, hogy Nagy Imre, Szőnyi István vagy Varga Nándor Lajos viszonylag rövid kecskeméti tevékenysége kétségkívül fontos állomást jelentett később kiteljesedő grafikai munkásságuk szempontjából, s Szabó Vladimír Kecskeméten készült expresszív művei is azt bizonyítják, hogy egyes művészek függetleníteni tudták magukat Révész Imre befolyásától. A kötetből kiderül, hogy a rövidebb-hosszabb ideig Kecskeméten tevékenykedő művészek eltérő beállítottságából adódóan lényegében sem a Művésztelep első, sem a második korszakában nem alakult ki egy közös formanyelvet követő, markáns stílusjegyekkel rendelkező kecskeméti iskola, mint ahogy valójában egy jellegzetes, kecskeméti ikonográfiáról sem nagyon beszélhetünk. Mindent összevetve azonban, a Kecskeméti Művésztelep, ha sok szempontból nem is váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mégis jelentős színfolttá vált a város, s egyben az ország kulturális életében. Sorsát 1944. október 24-én a német megszállás pecsételte meg. Bár a II. világháború után helyreállított műterem- bérház 1957-ben, a Művészeti Alap alkotóházaként újra megnyitotta kapuit, az itt folyó tevékenység - mint ahogy könyvének végén Sümegi György is hangsúlyozta - már nem a régi, történeti Kecskeméti Művésztelep történetéhez köthető. Corvina Kiadó, Budapest 2011 E számunkat nyomta és kötötte a Print 2000 Nyomda Kft. ■N Y O M. .Ü A ___KFT__K F f S K F M F..T 6000 Kecskemét, Nyomda u. 8. Tel.: +36 76 501 240; Fax: +36 76 501 249 E-mail: info@print2000.hu www.print2000.hu Folyóiratunk megjelentetését a Nemzeti Kulturális Alap nka Nemzeti Kulturális Alap támogatja. 112
