Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - D. Magyari Imre: A magyarországi cigány irodalom (hiánya) a reprezentatív irodalomtörténetekben
Ő sem szerepeltet cigány alkotót. Érdemes figyelni arra, amit a kötetbe került alkotók kiválasztásáról mond (8-9. o.): „A szerzők és műveik kiválasztásánál ... elsősorban az a szempont vezérelt, amit Kulcsár Szabó Ernő az irodalom mindenkori ... nyelvi és poétikai hatáspotenciáljának, rajta keresztül pedig a beszédmód és annak történeti-világértelmezési felté- telezettségének nevez (a fentebb említett műben, DMI). A beszédmód változásai és alakulásai foglalkoztattak ennek a munkának írásakor... Más szóval az érdekelt, ami ...a modernizmust megelőző irodalomtörténeti korszaktól szemléletében és beszédmódjában eltérő." Fontos az a megállapítása is, részemről alapvetően egyet is értek vele, ami szerint 20. századi irodalmunk beszédmódjának karakterét „három paradigma egyidejű jelenléte formálta, a nyugato- soké, az avantgárdé és a harmincas évektől a népi íróké". Grendel szerint a legtöbb kortárs mű beszédmódja többé-kevésbé visszavezethető „e három paradigma valamelyikére". Más kérdés, teszem hozzá, hogy az egyes paradigmákon belül igencsak eltérő beszédmódok léteztek, így a népi írókén belül (amihez a cigány alkotók többségének írásai a leginkább köthetők) egészen más Sinka István prózája, mint Németh Lászlóé - már ha Németh Lászlót tekinthetjük népi írónak... A GINTLI-FÉLE IRODALOMTÖRTÉNET • Gintli Tibor szerkesztette azt az előszóban már említett irodalomtörténetet19, ami minden bizonnyal sokáig lesz, teljes joggal, a felsőoktatásban tanulók tankönyve - az előszó is őket jelöli meg (részben) potenciális olvasóként. A könyv három részre osztja irodalmunk történetét (A régi magyar irodalom [a kezdetektől kb. 1750-ig]; A klasszikus magyar irodalom [kb. 1750-től kb. 1900-ig]; A modern és kortárs magyar irodalom [kb. 1890-től napjainkig]) s összesen tíz nagyfejezetben tárgyalja. A Schein Gábor írta 8-10. nagyfejezet (A második világháború befejezésétől a 70-es évek elejéig, A közelmúlt irodalma, Kortárs irodalom) egészen napjainkig tekinti át literatúránkat. Schein a cigány alkotók közül egyedül Osztojkán Bélát említi (1046-1047. o.): a történelmi regény megújulásáról szólva Márton László, Láng Zsolt és Darvasi László egy-egy alkotása mellett (Testvériség, Bestiarium Transsilvaniae, A könnymutatványosok legendája; a Bestiarium itt még trilógia, de azóta, 2011-ben, tetralógiává bővült) az ő egyik művét is - Atyin Jóskának nincs, aki megfizessen - elemzi röviden, de igen lényeglátón. ÖSSZEGZÉS ■ E vázlatos áttekintésből is kiderül, hogy a cigány szerzők közül, ha egyáltalán szerepeltetik őket, a nagy áttekintések szerzői Bari Károly és Lakatos Menyhért nevét írják le, esetleg Holdosi Józsefét és Osztojkán Béláét. Kimarad Balogh Attila, Choli Daróczi József, Jónás Tamás, Kovács József, Rostás Farkas György, Szepesi József, Szécsi Magda - mindenki más. Kihagyták őket. Ahogy kimaradtak olyan áttekintésekből is, mint például Olasz Sándor Mai magyar regények című, az 1940-es évek második feléig visszamenő monográfiája.20 Teljesen jogos a kérdés: mi ennek az oka? Jogosan kárhoztathatjuk-e mondjuk Görömbeit, hogy most miatta - műve finnül és ukránul is megjelent - nem fognak tudni Lakatos Menyhértről a messzi Rovaniemiben s a közeli Dnyipropetrovszkban, jogosan kárhoztatjuk-e a többi irodalomtörténészt, akik az egyes alkotókat és alkotásokat figyelmen kívül hagyták, kihagyták? A kérdést azonban nem indulattal, nem számonkérőn, s végképp nem vádlón, hanem higgadtan kell feltennünk, s a választ is úgy kell rá keresnünk. 19 Gintli Tibor (főszerk.): Magyar irodalom. Budapest, 2010, Akadémiai. (Akadémiai Kézikönyvek.) 20 Olasz Sándor: Mai magyar regények. Poétikai változások fél évszázad regényirodalmában. Budapest, 2003, Nemzeti Tankönyvkiadó. 96
