Forrás, 2012 (44. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 9. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KÁLNOKY LÁSZLÓ - Lengyel András: "Európa utolsó nomádjai" : A cigány nép Tömörkény írásaiban

mert mostanában már a magyarnak sincsen pénze. Már majd legközelebb úgy fordul a dolog, hogy a korotáró [vagyis hogy a sátoros cigány] lenézi a gletecsórét [vagyis hogy a letelepedettet], aki a hangszerével a fehér emberek rabszolgájává szegődött. Úgy kell neki. Miért ment a dicsőséges szabad nyomorúságból pénzes szolgasorba?'' (5: 405.) Ez a helyzetjellemzés a narráció része, de csak részben írói ítélet. A Tömörkény-próza egyik jellegzetessége éppen az úgynevezett átképzeléses előadásmód, amely elbeszélés közben síkot vált, s maguknak a megjelenítetteknek a vélekedése is hangot kap benne. Az írói tudás és a szereplői vélekedés egymásba átmegy. Itt is erről van szó. A helyzet jellemzésében nemcsak a szerző tudása, de a szereplők, a letelepedett cigányok észjárása, vélekedése is megjelenik. A rögzített dilemma („dicsőséges szabad nyomorúság" vagy „pénzes szolgasor") is ilyen, de fókuszálása persze kétségkívül az íróé. A cigányok számára adott alternatívát ő maga is alighanem ebben látta -se megfogalmazással mintegy azonosul dilemmájukkal.

Az azonosulás eredménye, hogy ebben az összefüggésben Tömörkény nem a bűnözés sztereotipizálódott képét idézi föl mint lehetséges viselkedésformát, hanem mélyebbre ás. Pedig Kurczi Jancsi a „kétfajta cigány között az átmenetet képviseli. Ha megvakarod a falusi cigányt, előtűnik a kupec." (5: 405.) S ez az átmeneti típus „ügyeskedik", Kurczi Jancsi is „csiszárkodik". „Eladja a rézkarikát aranygyűrű gyanánt, és e tekintetben örmény ebb a zsidónál, mert olyan új gatyát visz eladni a piacra, amit két ócska zsákból varrt össze." (5: 405.) Ez a gyakorlat, amely itt mint kényszerű, jobb híján való megoldás lép előtérbe, a hasonlat révén relativizálódik: „az örményebb a zsidónál" fordulat Jancsi eljárását egy szélesebb, nem cigány kontextusba helyezi, egy mások által is gyakorolt mentalitással hozza összefüggésbe. „

Úgy mondják ezt, hogy ügyeskedik." (5: 405.) A bikaborjú bőrének „története", amelynek bonyolítója Jancsi, s amelyet a novella elbeszél, maga is ebbe a körbe tartozik, ügyeskedés. Kurczi Jancsi nem lop, csak él a kínálkozó lehetőséggel: fizet a bőrért, s nyereséggel adja el, ám eközben csakugyan ügyeskedik. Az írói ítélet részben a történet bonyolításában, részben a zárlatban mutatkozik meg. Az „ügyeskedő" cigány nem rosz- szabb, mint a történet egyéb, nem cigány szereplője: „A mészáros néz. Azt gondolja magában: ez a kettő gazember, a csendőr meg ostoba. A csendőr azt gondolja magában: bújjon az ördög mind a hármotokba. A cigány azt gondolja magában: a fene ennek a Krizsán Péternek az eszit. Krizsán pedig elkeseredve legyint a kezével és megismétli: - Fölmék a királyig. Katonája voltam én neki..." (5: 411.) Tömörkény tehát nem idealizál, de nem is stigmatizál, a különböző érdekek és gyakorlatok összekapcsolódását, komplementaritását állítja előtérbe.

„Közös" történet ez.

Az 1914-ben írott Hajófejeltetésnél című rajz szintén a letelepedett cigányok körébe visz. A hajójavítás módjának aprólékos, részletező leírása ez, a történetbe ott kerül be a cigány szereplő, hogy az egyik fontos alkatrészt, „az iszkábát pedig nem csinálja más ezen az egész földkerekségen, mint az iszkábacsináló cigány” (6: 31.). Az iszkába, megtudjuk, egy sajátos vaskapocs, amely a „hajó oldalán a deszkákat" összetartja (6: 30.); „különös formájú" vas, „amely kicsiben olyan, mint a régi fajta széles talpú törökkengyel, de a két szára nem kapcsolódik egymásba, hanem hegyes, mint a szög" (6: 31.). Ennek a készítése, véli az író, ,,[t]alán valami nagyon alacsony mesterség lehetett", s „ezért bízták a cigányra". Ami bizonyos, ezt a munkát már a céhes időkben is végezhették, e tevékenységi körből nem voltak kitiltva. „Ilyenformán aztán annyira rajtuk maradt ez a tudomány, hogy most már más nem is ért hozzá. Hogy azt úgy csinálja meg, hogy az iszkába könnyű legyen, vékony legyen, s mégis erős legyen", az az iszkábacsináló cigány tudását mutatja (6: 31.). Az írói szándék explicit alakban is kimondódik: „No. Ilyen hosszú elmélkedéseket kell előbb tartani, amíg rájutunk arra, hogy a cigánynak is van valami haszna." (6: 31.)

74