Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kövér György: Írott orális történelem
tűk a hitelt ennek révén. Másnap ott vagyok a Pöhlnél, 10 órakor cseng a telefon, és jön a titkárnő rémülten, hogy a kancellár van [a vonalban], akkor ő volt a kancellár. Azt mondja: »Hát vagy 2 hete nem tudok vele beszélni, és akkor most ő jelentkezik.« Odarohant a telefonhoz, és akkor az első azt mondta: »Ja, er ist da.« Azt kérdezte a [Schmidt]: »A Fekete ott van?« Mondta: »Igen.«»Azért telefonálok, hogy szóljon a Schleimingernek, hogy azt a rohadt hitelt adják meg a Feketének.« És akkor letette a telefont. Azt mondja: »Megint alábecsültelek, János. Hogy tudtál bejutni hozzá? Hát tüdőgyulladása van, nem lehet hozzá bemenni.« »Hát - mondom - már jobban van.« Sose éltem vissza, de akkor igen, mert muszáj volt, egyébként én nem kértem. Elintéztem én a dolgaimat. "21 Az eddigi fejtegetések logikájából következően a történet szempontjából most nem azt vizsgáljuk, hogy vajon így történtek-e a dolgok, avagy sem. Nem mintha az elbeszélés referencialitásának történeti kontrollja nem lenne tanulságos, de bennünket most nem ez a része érdekel a dolognak. Számunkra a történet most nem elsősorban forrásként, hanem írott és elmesélt elbeszélésként mutatkozik meg. S arra vagyunk kíváncsiak, ami ezen a szinten kihámozható a szövegburokból. Hayden White nyomán úgy is fogalmazhatnánk: a szövegek mint „egymással versengő elbeszélések" a „cselekményesítés" különböző módjai szempontjából szembesítendők egymással.22 Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy bár az első, írott szövegben az idézett rész végén Fekete azt sugallja, hogy Schmidt állásfoglalása hatással volt a BIS-nél az áthidaló kölcsön megadására, az interjúkból viszont - szintén Fekete elbeszélése szerint - az derül ki, hogy Helmut Schmidt intervenciójával távolról sem intéződött el a kölcsön sorsa. Schleiminger ugyanis nem „követte" sem a német kancellár, sem a Bundesbank elnökének „utasításait". Ebben az értelemben tehát a Schmidt-sztori gazdaságtörténeti szempontból meglehetősen funkciótlannak látszik, s maga az áthidaló kölcsön mindenképpen további vizsgálatokat igényel. Az írás amúgy is leginkább Fekete nemzetközi pozíciójáról vagy annak imázsáról szól, abból a nézőpontból, ahogy például 1988-ban - immár nyugdíjasként - a volt német kancellár által vezetett, ENSZ égisze alatt működő 16 tagú Schmidt- bizottság tagja lett.23 Első megközelítésben látnunk kell, hogy az írott változat bizonyos mértékben másról szól, mint a két szóbeli elbeszélés. Már a címben is az 1981-es magyar adósságválság kerül említésre, s Schmidt expressis verbis a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba való felvétel támogatását ígéri meg Feketének.24 A BIS-kölcsönt illetően inkább csak korlátáit emlegeti, miszerint egyeztetnie kell a Bundesbank-elnökkel és a pénzügyminiszterrel, és a velük való „érintkezés" felvételéről beszél. Pontosan megadja a fogadás időtartamát (igaz, az eredeti angol szövegben „egy óra körül", a magyar fordításban viszont már „egy és negyed óra"), de az „este 10-kori" időpontot csak az interjúból tudjuk. Nincs a látogatásnak pontos napja sem, csak annyit tudunk, hogy a találkozás 1982 márciusának legelején játszódott. Másrészt az írott szöveg jóval szikárabb, mint a későbbi verziók. S nemcsak azért, mert írni nehezebb, mint mesélni. Az írott változatban nincsenek négyszemközti 21 Fekete János-interjú, 2000. febr. 10. OSZK TIV. 22 Hayden White: A történelmi cselekményesítés és az igazság problémája (ford. John Éva). In: uő: A történelem terhe (összeáll. Braun Róbert). Bp. 1997. 256. 23 Fekete, 1993. 402. Fekete írásának végkicsengése egyébként az, hogy - aktuális pozícióját tekintve a hamarosan csődbe jutott Leomi bank elnökeként - erős kritikát gyakorol az MDF-kormány gazdaságpolitikája felett. Uo. 405. 24 Az IMF-be és a Világbankba való felvétel politikatörténetére lásd Földes György: Az eladósodás politikatörténete 1957-1986. Bp. 1995.181-189. Ugyancsak a pártiratok alapján, ám az előbbi feldolgozásra történt hivatkozás nélkül: Nagy Csaba: Az IMF-csatlakozás elvetélt kísérletei. In: Heller Farkas Füzetek V., Rendszerváltástól rendszerváltásig. Budapest, 2007.176-180. 189
