Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kövér György: Írott orális történelem
párbeszédek. A dialogikus cselekményesítés igazán csak az interjúk sajátja. Az is könnyen belátható, hogy a Schmidt-Festschriftben való megjelenés ki volt téve a másik résztvevő fél ellenőrző tekintetének. Érdemes volt tehát óvatosan kerekíteni a történetet. S talán a protokoll is így kívánta. A meglátogatott rezidencia leírásáról szóló részt az interjúkötet nem az eredeti cikkből idézi, hanem élőbeszédben adja vissza. Itt nemcsak az tapasztalható, hogy az interjú előtt Fekete újraolvasta saját szövegét, hanem az is, hogy mit tett hozzá a hajdani íráshoz az élőbeszédben. Azt persze nem tudhatjuk, hogy a kertet valóban őrizték-e vérebek, lehet, hogy csak az interjú légkörében jutott eszébe az emlék, de az tény, hogy az 1993-as írott szövegben nem esik ilyesmiről szó, pedig a rendőri készültség ott is igen magas fokú. Időközben némiképp átrendeződtek a személyközi viszonyok is: az írott változat eredetijében is szerepel „Löki asszony" (a magyar fordításból hiányzik ez a rész), viszont csak az interjúban kéri „Jánost" arra, hogy ne több, mint „tíz percig" fárassza a férjét. Az eredeti írott szövegben csak kíméletét kéri. Benda László, a vérbeli riporter, 1998-ban Hamburgban nem mulasztotta el a volt német kancellárt is megkérdezni Feketéről. S hogy Schmidt nem emlékezett meg a Fekete által elmesélt, a bonni kancellári rezidencián lezajlott találkozóról, az betudható annak, hogy a szereplők nyilván nem voltak egyazon súlycsoportban. S hogy Magyarország számára a német kancellár támogatása sokkal többet jelentett, mint a magyar bankár közvetítő szerepe Kádár látogatása megszervezésében.25 Az újságíró pedig volt olyan disztingvált, hogy nem exponálta ezt a hiányt. Aki tud olvasni, érthet a szóból. A Fekete által Bendának elmesélt történetben különösen hangsúlyos újításnak tekinthetők a négyszemközti beszélgetések. Schmidt szavai egyenesen idézőjelben szerepelnek.26 A cselekmény csúcspontja azonban mégsem a kancellárral történt „randevú", hanem a Bundesbank elnökénél, Pöhlnél a másnap délelőtti virtuális „hármas" találkozó. Amikor Schmidt telefonál, s „hallható volt, mit mond a kancellár". Az úr hangja kihangosítva az éterből. Elég élénk fantáziájúak maguk elé képzelhetik, amint a kancellár egy másik ország központi bankjának elnökhelyettese füle hallatára utasítást ad saját szövetségi bankja elnökének. S amit az elnök a kagyló letétele után ezzel kommentál: „János, alábecsültelek". Pertu. (Csak emlékeztetünk rá, hogy az eredeti írott szövegben Schmidt a Pöhllel és Matthöferrel való egyeztetést mint feltételt említette.)27 A „kihangosított telefonálás" azonban - Fekete elbeszélésében - nemcsak a Bundesbank elnökének, hanem a BIS svájci elnökének, Leutwilemek is bevett szokásaként tűnik fel. A Bank of Japan elnökéhez intézett telefonba már együtt szóltak bele az összeg nagyságrendjét illetően: az elnök és Fekete. A finn jegybankelnök pedig már magától ajánlkozott, nehogy kimaradjon a bizniszből. A nekünk két évvel később elmesélt történet tovább „hízott". Ebben már a német jegybankelnök egyenesen „odarohan a telefonhoz". Itt nincs szó kihangosításról, s Schmidt 25 Fekete bárány? i. m. 239. Keretben: „Helmut Schmidt emlékezik„Már nem is emlékszem pontosan, Feketével tán a hetvenes évek vége felé ismerkedtünk meg. De lehet, hogy csak a nyolcvanas évek elején." Elismerte, hogy a nyolcvanas években jó néhányszor találkoztak, de csak bizottsági összejövetelekről tett említést, négyszemköztiről nem. Legfeljebb a legutóbbiról, amikor az interjú előtti télen véletlenül egy szállodában futottak össze. Uo. 26 Fekete idevágó emlékeinek létezik még egy „tovább dialogizált" változata, amely Moldova Kádáréletrajzából bukkan elő. Ebben Schmidt egyenesen így kezdi a beszélgetést: „Mit akar tőlem? Nem látja, hogy milyen állapotban vagyok?!" S Fekete is párbeszédbe rendezve folytatja. Moldova György: Kádár János. 2. k. Budapest, 2006. 60. 27 Schmidt még legutóbbi visszaemlékezésében is kiemeli, hogy számára az 1982 tavaszán posztjáról éppen lemondó Hans Matthöfer különösen fontos tanácsadó szerepet töltött be. Helmut Schmidt: Nyugállományban. Számvetés. Bp. 2010. 47. 190
