Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Szerdahelyi Zoltán: Beszélgetések Hajnóczy Péterről Balázs Józseffel

gondolkodása, eszmevilága megérintette volna, s ragaszkodott azok születésének szigorúan önélet­rajzi indíttatásához. Szavai hitelét látszik igazolni, hogy művei mellett mintha emberi és művészi kapcsolatait se érintették volna e kétféle nézetrendszer szembenállásához köthető megkülönböztetések. írókkal köze­li, barátinak nevezhető kapcsolatai sem ez alapján választódtak ki. Gondolok hirtelen két, teljesen különböző habitusú íróra, úgymint Ördögh Szilveszterre és Hajnóczy Péterre.- Kulin Ferenc, a Mozgó Világ volt főszerkesztője, már a rendszerváltás után, MDF- alelnökként mondta egyszer nekem azt, a második József Attila-díjamra utalva (amelyiket két drámámért kaptam, amiket a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház mutatott be), hogy: „Te, téged kijátszanak ezek az Esterházyék ellen! Azért kaptad a díjat." Akkor kezdtem el én ezen igazán gondolkodni. Már túl voltam mindenen, akkor már benne voltam nyakig a betegségben. Kétségtelen, hogy Esterházyt nagyon nem szerette a hivatalos kritika. A Népszabadság, amikor tudta, belepiszkált, belerúgott. De az, hogy engem? Meg miért játszanának ki? Igen jó barátságban vagyok a magyar írókkal, általában mindenkivel (pláne most, hogy már nyolc éve nem vagyok senkinek a riválisa) - éreztem is a legutóbbi írószövetségi köz­gyűlésen, és ez fantasztikusan nagy dolog. Esterházyval nagyon jó viszonyban voltunk. Nádas Péterrel is, ha nem is baráti viszonyban. A hetvenes években meg, amikor - legfiatalabbként - rám tették az írószövet­ség prózai szakosztályának titkári posztját (mert senki nem vállalta el), mindig, minden alkalommal azt képviseltem, hogy Nádas Péter az Egy családregény vége című regényéért kapja meg a József Attila-díjat. De hiába, mindig megfúrta a hatalom. Nádas a filmforgatókönyveit is felajánlotta, azokat is olvastam, velük más volt a hely­zet. Annak ellenére, hogy örült a Filmgyár, meg a stúdió is, hogy Nádas dolgozik, hozza a forgatókönyveit. Mégse pártfogolták túlságosan, mert ezoterikusnak tartották, olyannak, ami a közönséget nem nagyon fogja érdekelni. Ám az is igaz, hogy bár az ő világa másfajta világ, mint az enyém, meg másképpen ír, mint én, de az érték az érték. Mint ahogyan ha kézbe veszem Thomas Mann bármelyik regényét, mindig hideglelést kapok, mert olyan csodálatos írónak tartom. Micsoda fantasztikus erő, szellemi energia és felkészültség van az ő könyveiben! Távol áll tőlem, más, mint én, és utolérhetetlen, ugyanakkor a legnagyobb szellemi orgia számomra is. Esterházyt ugyanúgy olvasom, és egy pillanatig nem vonom kétségbe a zsenialitását. Soha nem vontam kétségbe, hogy a Kis magyar pornográfia vagy a Termelési regény nem első osztályú munka! Valószínűleg nem is tudnék olyat írni - meg nem is akarok. Talán egyedül Ördögh Szilveszterrel nem értettem egyet - pedig vele a mai napig nagyon jó barátságban vagyunk, és a munkáival sincsen bajom -, amiért a Kádár-rendszer utolsó évében beállt a párt Központi Bizottságába. Amikor már látom, hogy agonizál egy rendszer - teljesen nyilvánvaló volt, hogy agonizál, gesztusaiban, mindenben agonizált -, akkor miért kell neki beállni központi bizottsági tagnak?! És egyáltalán: miért kell neki így, direktben politizálni?!- Senki írótársával nem volt konfliktusa?- Egyetlen íróval, Végh Antallal volt konfliktusom. A Szocreálban fociztam, ahol ő volt a csapatkapitány. Be akart állítani a kapuba, amit én elleneztem. Akkor ő szidta az anyá­mat, káromkodott, és belém is rúgott, rendesen. Mezei András a védelmemre kelt, de én otthagytam. Két évig nem köszöntünk egymásnak, de azóta köszönünk, jóban vagyunk és beszélgetünk. Persze ő nemcsak engem rúgott meg, hanem másokat is. Azt mondta, hogy amit ő akar, az van! Emiatt aztán Csurkával és Moldovával is konfliktusba keveredett. Tóni összeférhe­85

Next

/
Oldalképek
Tartalom