Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kincses Károly: "Soha nem akartam innen elmenni, most se, és a jövőben sem. Amennyiben van jövő.": Reismann Marian (1911-1991)
volt egy iroda, amely állott egy íróasztalból és két székből, ebből lett leválasztva a sötétkamra, ahol ugyan víz volt, de semmi más. Az unokabátyám segítségével csináltunk egy előtétet, amire az Ernemanntfel lehetett szerelni, azzal nagyítottam, kézzel hívtam a filmeket, kézzel fixáltam, aztán a Jóisten kimosta őket, lehetőleg gyorsan." Két évig csinálta az amatőr hívást, kontaktolást, esetleg a kisebb nagyításokat. Ha aznapra kellett a munka, akkor a mosást spiritusszal végezte, az gyorsabban száradt. Volt a kapun egy levelesládája, abba vasárnap is be lehetett dobni az exponált filmet névvel és címmel, azt Marian előhívta, kézzel kis másolatokat nagyított róluk és másnap vihették. A pincehelyiség most is megvan, de elébe építettek egy liftaknát, ezért nagyon kell annak keresnie, aki látni szeretné a Fotó Marian első színterét. „Később felkapaszkodtam, már főleg portréfotókat készítettem. Gyermekfotókat, de nem az akkoriban divatos, negédes mosolyalbum módra, hanem a gyerek természetes környezetét, egészségét, fejlődését tükröző, hiteles felvételeket." Itt, ebben a pincében kereste őt fel dr. Pikier Emmi, aki aztán meghatározó alakja lett Reismann Marian egész későbbi életének. Teljes munkásságát, életművét meghatározó pályára állította rá a gyermekfényképezés területén. Mint Reismann Marian életében mindig, itt is különös emberek bukkantak fel körülötte, s maradtak vele hosszabb-rövidebb ideig. „Az Erzsébet körút 54. idején Karvaly Imre építész halálosan szerelmes volt egy Sándor Zsizsi nevű, rendkívül szép szőke lányba, aki akkor a János Kórház röntgenosztályán volt fotós. Kérdezte, hogy nem venném-e fel, mert félti a sugárzástól. így vonult be Zsizsi az életembe, akinek viszont pillanatokon belül a Hain Péter kezdett udvarolni. Úgyhogy az Erzsébet körút 54.-ben teljes kavalkád lett, Hain Péter is bekerült a látogatók közé. Én valamilyen filléressel mindig hazamentem Szombathelyre. Persze, hogy Szász Bélával is korzóztam, meg mit tudom én még kivel. És aznap délután, amikor visszajöttem, megjelent Hain Péter, és azt mondta, hogy jó lesz, ha maga nem a Szász Bélákkal korzózik. 21 éves voltam, szóval abszolút tak- nyos. De akkor azt mondtam Zsizsinek, hogy örültem a szerencsének, keressen egy új helyet." Hain a politikai rendőrség hírhedt nyomozója, majd főnöke lett, anakronisztikus látványt nyújthatott egy körúti pincében, ahová rajta kívül főleg baloldaliak, illegális kommunisták, zsidók jártak. Hja, kérem, a szerelem...! Járt ide rajtuk kívül Vilt Tibor, Janáky István, Birky Ágnes, Szász Béla és még sokan mások. „Aczél Gyurit én a harmincas évek végén, a negyvenes évek legelején ismertem meg. A zsidóknak volt egy ilyen kertészeti kiképzésük, ahol fiatalokat azért képeztek ki, hogy kimehessenek (Palesztinába, a későbbi) Izraelbe. És odajárt a Braun Tóni, aki Vidor Ferikének, a híres színésznőnek volt a fia, egy bűbáj alak. Azokkal is valamilyen kapcsolatban voltam, és a Braun Tóni hozta el Aczél Gyurit hozzám, szóval ez itt kezdődött. És aztán nem úgy folytatódott, hogy ebből bármiféle kapcsolat lett volna, de mindig tudtunk egymásról, azonkívül Aczél együtt ült Jancsival, amikor kijött, megkért, hogy fényképezzem a gyermekét és a többi.” 1934-ben végre letelt a két segédév, sikerült mestervizsgáznia, s még ebben az évben egy önálló portréműtermet nyitott a Szent István körúton, a 13-as szám alatt (akkor persze még Lipót körút 13.), továbbra is a már bejáratott Fotó Marian néven. Táncfotóival, valamint gyermekfelvételeivel hamarosan az ismertebb fővárosi fényképészek egyike lett. „Fotós akkor lettem, amikor München, Berlin, Szombathely, Budapest amatőr laboratóriumai után a Szent István körúton az első műtermem lett. Műterem idézőjelben, mert egy udvari lakás volt két szobával, a mostani Berlin étterem mögötti részben." Édesapja ebben az évben ment nyugdíjba, feladták a nagy szombathelyi lakást, s Mariannák is végleges lakásmegoldást kellett találnia, hiszen haza, Szombathelyre már nem mehetett. Ennek a két szobának a kialakításában, átalakításában is unokabátyja, Feuer Gusztáv segítette őt. Lakószoba lett az egyik, műterem a másik. A szükséges labort a konyhából választották le. „A két szobából az első volt a műterem, 9*12-es géppel, Rolleiflexszel, lámpákkal. Azt hiszem valamelyiket Sugár Katától vettem. Akkor már volt egy Linhofom is. Itt volt tanítvány Sugár Katán kívül Révai Dezső, Székely Ibolya, aki Laub Jucinál, Barta Éva, aki Rónai Dénesnél, Langer Klára, aki Révész-Bírónál tanult, és onnan jött hozzám utóképzésre. Utána 1-2 évig nálam dolgozott, én nem fizettem neki, 113
