Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 9. szám - Németh László: Magam helyett: A mű utolsó fejezete - közreadja Németh Judit

nészeké; 25 előadásig 2%, az ötvenedikig 5%, azontúl 8%. Bizonyítani próbáltam azt is, hogy a közös írói s színészi részesedést 20%-ra emeljék, a színház még arra sem fizet rá.

Az e fajta bérezést különben nem tekintettem elszigetelt, színházi intézkedésnek, hanem modellnek, amelyet minden téren követni kell: a munkás is így lesz egyben dolgozóvá s vállalkozóvá. A nagy cikknek azonban, amely az új riasztó alakulással igazán szembenézett - a rám törő fáradság miatt csak az első része készült el. A cikk címe ez lett: Tükör a világnak. A magyar felkelés az a váratlan elébük tartott tükör, - amelyben a világ mindhárom tábora megláthatja most magát. A Szovjetunió negyven éve megy előre, - csinálja munkásság nevében a forradalmat, - hogy történt, hogy munkások kelnek fel ellene. A Nyugat: amely forradalmak hosszú sorában biztosította szabadságjogait - amikor egy nép fölkel ezekért a jogokért, a maga gyarmatosító pecsenyéjét igyekszik a tűzből kikaparni. S végül a harmadik tábor, a színes világ, amelynek Gandhira kellene gondolnia - maradt-e több a nagy leckéből, mint egy kis politikai képmutatás. A cikket nem ilyen ítélet-szerűen fogalmaztam, inkább riasztás volt s kérés - hogy cáfolják meg, amit e tükör mutat; valójában azonban az a sok éves kiábrándultság talált volna benne szót, amellyel az emberiség politikai fejlődését követtem reménykedő fiatalságunk óta.

így jött el a szombat. Az a négy nap, amit Pesten töltöttem (nem is annyira az írás, mint az örökös látogatók, hírek), engem teljesen „kikészített". Akár mikor mértem meg a vérnyomásomat, mindig 200 fölött volt. Ma is meg vagyok győződve, hogy ha ezt még három-négy napig folytatom: beüt a katasztrófa. A városból azonban megint jobb hírek jöttek: az embervadászat megszűnt, az ávósok maguk mentek védőőrizetbe. Jóska azzal jött, hogy a közlekedés s a gyárukban a munka hétfőre megindul. A beavatkozásra nem lesz több ürügy.

Délután Illyés telefonált, beszélt Bibóval, ő jobban ért az ilyesmihez, kizártnak tartja, hogy az oroszok beavatkozzanak. Este Borsostól jött bizakodó telefon. Ott volt a parlamentben, amikor a küldöttség a fegyverszünet megkötésére az orosz főhadiszállásra indult. - Na most már, ha Bibó és Borsos ezt mondja, akkor biztos, hogy bejönnek - mondtam mosolyogva - Bibó ugyanis a legkikezdhetet- lenebb logikával állított fel prognózisokat - amelyek biztos be is váltak volna, ha a történelem éppoly logikus, mint ő, így azonban inkább arra mutattak, hogy mi nem következik be; Borsos pedig a képtelen híreivel élő bizonyítéka volt, hogy a művészi és politizáló erő mennyire nem járnak karöltve. A gyengeségemnek és kétségbeesésemnek azonban úgy látszik mégis jól estek ezek a hírek, - mert erről a délutánról olyan emlékem is van, hogy a díványon fekszem és sírok a betegségem miatt. Olyan kor jön, amelyben ha egészséges vagyok, én is tehetek valamit: egy-két szemeszter újkor történetet adok elő az egyetemen; így azonban itt maradok e vörös ködben, amely mint egy bárkát ringatja az embert s innét hallgatom az új élet zaját. Még később egy fotelben fekszem, - a fejemen borogatás - s a vömnek diktálok egy rövid, elérzékenyült cikket: az újra megalakult cserkészszövetség kérte az első szám élére.

15